galéria megtekintése

A jó USA

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 22. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Amikor az Egyesült Államok első magyarországi nagykövete, az öreg Theodore Brentano bíró 1922-ben megérkezett Budapestre, hogy itt pihenje ki a sok évtizedes bíráskodás fáradalmait, az USA pont úgy viselkedett, ahogy Orbán Viktor szerint kell neki.

Woodrow Wilson elnök nem akart úgy viselkedni. A világháború után fél évig itt nyüzsgött Európában, hogy összehozzon egy olyan világszervezetet, mely holmi egyetemes elvek nevében korlátozza „a nemzeti” (értsd állami) „szuverenitást”, és nem engedi, hogy a nemzetállamok azt tegyék a kisebbségeikkel, amit akarnak. Hogy a sérelmeket gyarapítsák, a viszonyokat mérgezzék, s belesodorják a világot egy következő világháborúba. „Az ármányok többé nem találhatnak menedékre, a sötét tervek bármikor napvilágra kerülhetnek, és azonnal megsemmisülhetnek, amikor a világ elítélő véleménye elsöprő egyértelműséggel fog kifejeződni.” Így szónokolt Wilson, aki nélkül valószínűleg létre sem jött volna a Népszövetség, mely hivatott volt ellenőrizni az új közép- és kelet-európai államok békeszerződéseibe beleszuszakolt kisebbségvédelmi cikket, miszerint „születési, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül” minden polgáruknak azonos jogokat fognak biztosítani.

Wilson, ahogy Bihari Péter az 1914 című kiváló könyvében írja, „minden lehetséges hibát elkövetett: a mérsékelt republikánusoknak sem tett gesztusokat, javaslataikat lesöpörte”. Az 1920-as elnökválasztási kampányban a republikánusok azzal kampányoltak, milyen szörnyű, hogy az elnök belevitte Amerikát a zűrös Európa zűrös ügyeibe, s hogy „belegabalyodtunk Európa összes gondjaiba” (William Borah). A demokratákat iszonyúan megverték, Wilson bukott politikusként vonult vissza. A Szenátus elutasította a békeszerződést is, a Népszövetséget is. Amerika hevesen vágyott vissza az izolációba, s az új elnök, Warren Harding vissza is vitte oda. Ettől kezdve nem érdekelte, mi történik a 30 millió európai kisebbségivel, köztük a hárommillió magyarral.

 

Az USA nélkül a Népszövetség tekintélye és ereje a töredékére csökkent. Tárgyaltak ott rengeteg kisebbségi panaszt, meg is állapították a jogosságukat, de többnyire hatástalanul. Románia is remekül kipávatáncolta magának a szuverenitást, egy betűt sem tartottak meg az 1918-as gyulafehérvári ígéretekből, brutálisan diszkriminálták a magyar és nem magyar kisebbségeket. Ugyanazt a fent idézett kisebbségvédő cikket sértették folyamatosan és büntetlenül, amit Horthy Magyarországa is a numerus clausussal, a zsidótörvényekkel, a kisebb keresztény felekezetek üldözésével.

A magyar kisebbségek „rohangáltak külföldre feljelentgetni”, azt tették, ami a mai magyarországi rezsim szemében hazaárulás. De Magyarországon volt, aki példát mutasson az ilyeneknek: „Bármennyire is fájt a numerus clausus... éppannyira fájt az is, hogy ezt a mi belső fájdalmunkat idegen diplomaták és külföldi államférfiak feszegették és tárgyalgatták.” (Szabolcsi Lajos) A „lojális” zsidó személyiségek és szervezetek „nem kértek” a Népszövetség „gyámkodásából”. Jó stratégia volt. Bejött.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.