Azt olvastam a Liget Budapest projekt kapcsán, hogy az Olof Palme ház funkciója még nincs igazán kitalálva. Nos, már a nyolcvanas években kiváló humorista kollégáimmal együtt próbáltuk meggyőzni az illetékeseket egy Humor Háza felállításáról – sikertelenül.
A fenti hír hallatán szeretném újra felvetni egy ilyen létesítmény megvalósításának gondolatát. Mint köztudott: „Akinek humora van, mindent tud – akinek nincs, az mindenre képes” (Peterdi Pál). A Humor Háza elsődleges célja az lenne, hogy a jellegzetesen magyar pesti humornak, illetve jeles képviselőinek, művelőinek emléket állítson. Csokonaitól Karinthyn, Molnár Ferencen, Heltai Jenőn, Rejtő Jenőn, Vadnay Lászlón át egészen Örkény Istvánig, a Latabár-dinasztiától Hofi Gézáig.
A szokványos múzeumok közismert struktúráján túl azonban ez egy speciális kulturális létesítmény lenne, a hagyományápolás mellett újabb hagyományteremtésre is alkalmas komplexum. (Azaz szórakoztatócentrum, kávéházi pódium, „humorbolt”.) A Humor Háza nem hagyományos tárlat lenne, hanem olyan hely, ahol valóban megelevenedik a kiállítás: helyet kapnának benne a humoristák és komédiások termei, ahol életnagyságú viaszbabákat készítenénk, és magnóról bejátszanánk kedvenc mondásaikat. A vígjátékok és a vidám műfaj szerzőinek egy-egy ismert figurájával népesítenénk be emlékszobájukat. A Molnár Ferenc-teremben például megelevenednének a Pál utcai fiúk, a Rejtő-terem „kocsmájában” matrózokkal találkoznánk, a Karinthy- teremben az egyik diákot látnánk, aki „magyarázza a bizonyítványát” vagy „lóg a szeren”. A Vadnay-teremben a két kávéházi Konráddal: Hacsekkel és Sajóval találkoznánk.
