galéria megtekintése

A hőstett nemzetisége

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 02. számában
jelent meg.


Poór Csaba
Népszabadság

„Talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy az I. Ukrán Front és ukránok szabadították föl az auschwitzi haláltábort?”, tette fel nemrég a költői kérdést Grzegorz Schetyna lengyel külügyminiszter. A moszkvai felháborodást látva arról beszélt, hogy a láger kapuját egy ukrán katona által vezetett tank törte át, nyilatkozatával pedig jelezni akarta: a harcokban nemcsak oroszok, hanem más nemzetiségűek, így ukránok is részt vettek.

A moszkvai lengyel nagykövet is próbálta korrigálni, mondván, Lengyelország tisztában van azzal, hogy az auschwitzi harcokban a Vörös Hadsereg soknemzetiségű egységei vettek részt, és Varsó nem akarja e „szent helyet” politikai játszmák tárgyává tenni. De Schetyna a múlt héten már dokumentumokat idézett: az Auschwitzot felszabadító hadsereg katonáinak 51 (!) százaléka ukrán volt.

A miniszter szavai csúsztatást tartalmaznak. Nem tudom, mi volt a célja velük. A történelmi igazság fontosságáról beszélt, csakhogy Moszkvában sohasem állították, hogy a vöröskatonák csak oroszok lettek volna. A minap egy, a budapesti gettó felszabadításának évfordulóján tartott sajtótájékoztatón például elhangzott, hogy a második világháború alatt kiosztott Szovjetunió Hőse kitüntetésekből a legtöbbet oroszok kaptak ugyan, de a második helyen az ukránok, a harmadikon pedig a zsidók állnak. Ha pedig Schetyna azt akarta érzékeltetni, hogy a mai Ukrajna megérdemli a támogatást, akár fegyverszállítással is, akkor nem jól érvelt. Ezt a kijevi kormánynak kell bebizonyítania.

 

Ismerős, nyolcvan fölötti, moszkvai ukrán asszony mondta el egyszer élete meghatározó élményét. A náci németek által megszállt Ukrajnában ukrán szomszédaik adták fel – valószínűleg irigységből – a családjukat az ugyancsak ukrán „policájnak”. A koncentrációs tábor veszélyével fenyegető kényszermunkára vitték őket, ám egy német katona szabályosan kilökte a menetoszlopból az akkor kiskamasz lányt, és csak annyit kiáltott: fuss! És ő futott – hosszú kilométereken, egy egész éjszakán át.

De ott van az aradi vértanúk sokat idézett példája is. A közöttük lévő nem magyarok nem azért vettek részt a magyar szabadságharcban, mert németek, osztrákok, szerbek vagy horvátok voltak. Ők az ügyet látták méltónak. A fronton harcoló szovjet katonák sem elsősorban oroszok, ukránok, grúzok, kirgizek, tatárok, csecsenek vagy éppen lengyelek voltak. Ha ma élnének, többségük bizonyára ki is kérné magának ezt a megkülönböztetést.

Ők az általuk igaznak hitt ügyért küzdöttek egy gonosz erővel. Igaz, egy brutális háborúban sokszor kíméletlenül, sokszor embertelenül. De Auschwitz felszabadítása jótett, sőt hőstett volt. Olyan, amelyet nem lehet relativizálni. És ahogyan a terrorizmusnak nincs nemzetisége, úgy az ilyen tetteknek sincs.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.