galéria megtekintése

A hatos pakk árcivilizációja

6 komment


Uj Péter

A Homo sapiens viszonylag rövid, mindössze 200 000 éves pályafutása alatt számtalan csodálatos dolgot ért el. Űrszondát juttatott a Naprendszeren kívülre (vagy legalábbis a Naprendszer külső régiójába, vagy maradjunk abban, az egyértelmű: húszmilliárd kilométernyi messzeségbe), legyőzte a pestist meg a kolerát, bebizonyította a nagy Fermat-sejtést, és képes már olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely húszperces, hús-vér emberekkel ­folytatott beszélgetés után simán ­eljut az antiszemitizmusig.

E csodálatos eredmények nem feledtethetik velünk, hogy még számos, első blikkre talán nem is nagyon bonyolultnak tűnő problémára nem talált megoldást az emberi civilizáció. Vagy legalábbis az általunk ismert (elérhető) részhalmaza. Vagy legalábbis a magyarság. Vagy legalábbis a magyar kiskereskedelem.

Ilyen a hatos csomagban ­kapható palackos ásványvizek árleolvasásának problematikája. Ha hatos csomagban vásárolunk palackos ásványvizet, leginkább azért tesszük, mert

 

1. több üveg ásványvízre van szükségünk;

2. a hatos csomagra szerelt fülnél fogva könnyebben elvihetjük a vizeinket.

A második lehetőségből adódik a gond.

A kiskereskedelem, a Bűvös Kocka Népének kiskereskedelme ­máig képtelen volt megoldani ugyanis az úgynevezett Hatos Egységbe Csomagolt Ásványvizek vonalkód-leolvasási problémát. Ha tudniillik az ásványvizes palackokat hatos csomagokba rakják össze, és e csomagokat összefóliázzák, a palackok oldalára ragasztott vonalkódok jó eséllyel láthatatlanná válnak. Sőt lehet valami ravasz csomagolórobot, amelyik direkt úgy forgatja a palackokat, hogy a vonalkód mindenképp láthatatlanná váljék. Mi történik tehát, amikor az ásványvizek könnyű szállíthatóságában reménykedő vásárló a pénztárhoz lép? A pénztárosnő megforgatja a csomagot (persze csak a tisztesség kedvéért, nem mintha bízna benne, hogy bármelyik oldalán megtalálja a vonalkódot, tudja jól, hogy ez kizárt), aztán kelletlen arcot vágva frissen manikűröztetett körmeit belevájja a hatos pakkot összetartó fóliába, feltépi, kihúz egy palackot, megkeresi rajta a vonalkódot, lepittyegi, aztán a palackot visszanyomkodja szépen a fólia alá.

A konstrukció nagyon ravasz, még pont élteti a reményt a vá­sárlóban, hogy mégis el tudja cipelni a kábé tízkilós vízcsomagot a rászerelt fülénél fogva, és csak néhány tíz méterrel odébb, a parkolóban fog szétesni az egész.

Az ember persze azt gondolná, hogy a robotizáció, a számítástechnika és a térgeometria mai fejlettsége lehetővé tenne ennél szofisztikáltabb megoldásokat, például a hatos pakk külön vonalkódozását vagy a palackok megfelelő beforgatását vagy mittudomén, de úgy tűnik, hogy mégsem vagyunk kész a feladatra. Talán mire a Voyager 1 az Oort-felhő közelébe ér. (Már csak háromszáz év.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.