Másfelől, ami viszont valóban riasztó: mégis, hányan nyúlnak továbbra is a háború eszközéhez. Havi ezer halott Irakban, összesen már kétszázezer Szíriában, ezrek Ukrajnában és Gázában. Rutinhírek ezek a mai lapokban.
A fejlett világ (leegyszerűsítve: a Nyugat) tehetetlen, időnként megosztott. A rövidnek is nevezett (1918–1989), világégésekkel teli huszadik század után a huszonegyedikbe szebb reményekkel vágtunk bele. De rögtön jött a második palesztin intifáda, szeptember 11-e, az iraki háború és a többi. Miközben a fejlett világban tömegek vesztik el a fejüket, ha megjelenik a boltokban a legújabb iPhone, unalmukban kábítószereznek és tanácstalanságukban lesznek öngyilkosok, a nagy válsággócokban ősi népcsoportokat ölnek le a szülőföldjükön vagy kergetnek el onnan. És a világ tehetetlen.
Érdekek, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, a fegyverkereskedelem a felelős a pusztításért, állítja Ferenc, aki szerint az emberiség a harmadik világháborút éli meg.
A katolikus egyház feje a világ legnagyobb civil (rossz magyarsággal: nem kormányzati) szervezetének élén áll. Egymilliárd ember hallgat a szavára. Ha csak fikarcnyit is előbbre viszi a világbékét, már megéri, ha minden nap erről kell is „papolnia”. A harmadik világháború emlegetése kommunikációs szempontból frappáns épp akkor, amikor az első világégés kirobbanásának századik, a másodiknak hetvenötödik és a holokauszt hetvenedik évfordulójára emlékezünk.
De van egy óriási különbség. Az első világháborút szuverén államok vívták, a másodikhoz képest kisipari módszerekkel. A második féktelen pusztítása közismert. Ha most valóban a harmadikról beszélhetünk (ez definíció kérdése), úgy a legújabb világégést a hibrid, avagy aszimmetrikus hadviselés jellemzi. Államok állnak szemben „nem államokkal”, szeparatista szabadcsapatokkal, polgári repülőket levadászókkal, lefejező vagy rakétázó terroristákkal, útonálló martalócokkal, egy alaktalan kalifátussal.
Ezt láttuk az elmúlt hónapok mindhárom nagy hadszínterén: Kelet-Ukrajnában, Gázában és a szíriai–iraki polgárháborúban egyaránt. Belátást, felelős fellépést ebben a helyzetben csak szuverén államoktól lehet várni. Sajnos vagy nem, de nem a pacifizmus korát éljük, és nem előremutató egy kalap alá venni az egész emberiséget, amikor a közönyt vagy a gyűlölet szítását emlegetjük.
