„Aradi vár, aradi vár, halál völgye / Tizenhárom magyar vitéz temetője.” Ezt énekli a Jobbik házi zenekara, a Romantikus Erőszak, amikor épp nem azt, hogy „Dohány utca, gyűlöllek, Dohány utca”. Sok-sok honlapon olvashatók a tizenhárom aradi vértanú utolsó mondatai. Az egyiken ezt írták alájuk: „Hajrá,Magyarország, hajrá, magyarok!” Egy másikon, a „Magyar Tudat Nemzeti Hírportálon” viszont alig van köztük magyar. Ott a magyarok számát négyre leszorították úgy, hogy hajdani őseikre tekintettel még Lázár Vilmost és Kiss Ernőt is leörményezték. Még jó, hogy az elmagyarosodott Schweidel Józsefet nem németesítették vissza.
Föl is háborodott egy kommentelő: „Elég nagy szégyen, hogy idegen zászlókkal ékesítik fel a MAGYAR nemzeti hősöket! Alulich Lajos mondá: »Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.« Szerintetek Ő mégis német??? Náluk magyarabb azóta sem született és élt! Ez nem magyar tudat, hanem liberális nemzetromboló eszme.”
Aulich nem tudott magyarul. Úgy lehetett hadügyminiszter a független magyar kormányban, amelyben úgyis mindenki beszélte az ő anyanyelvét. Az idézett mondatot azonban Aulich még németül sem mondá. Ezeket az „utolsó mondatokat” ugyanis valamikor a XIX. század végén ötlötte ki egy ismeretlen legendagyártó. Ezt viszont valóban Aulich írta – legalábbis alá – egy körrendeletében: „Harczunk, melyet Európa két elbízott hatalmassága ellen vívunk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutismus ellen. Győzelmeink, elődiadalai a világszabadságnak.” A közszabadságot, a világszabadság egyetemes eszméjét tekinteni elsődlegesnek – épp ez az, amit a „nemzeti hírportálokon” „liberális nemzetromboló eszmének” szoktak minősíteni.
