galéria megtekintése

A gyűlölet köreiben

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 31. számában
jelent meg.


Szőcs László
Népszabadság

Épphogy most normális a helyzet, mondja egy magyar születésű holokauszt-túlélő Izraelben. Gáza és Izrael között akkora szerinte a távolság (nem méterben, hanem gondolkodásmódban), hogy az már áthidalhatatlan. Innen nézvést tehát az a különös, hogy 2012 vége és a mostani nyár közötti másfél évben viszonylagos csend volt a Gázát uraló Hamasz és Izrael a felszín alatt azért mindig izzó konfliktusában.

Izraeli határőr és palesztin orvos szemtől szemben egy nem engedélyezett tüntetésen
Izraeli határőr és palesztin orvos szemtől szemben egy nem engedélyezett tüntetésen
Ammar Awad / Reuters

A negyedik hetébe lépett háborúban kevés szó esik már a casus belliről, a tinédzserek meggyilkolásáról. Ugrásra készek voltak a felek.

 

Fegyveresek alagútrendszeréről, Hamasz-rakétákról beszélnek az izraeli oldalon, agresszióról, civilek elpusztításáról Gázában. Terrorról mindkét részről. De az alagutakat nem az elmúlt hetekben fúrták ki, a becsült 10 ezer rakétát nem tegnap gyártották le vagy csempészték be Gázába. Másfelől viszont békében élő ország nem tudja tízezrével mozgósítani ilyen rövid alatt a tartalékosokat, és nem működtet informátorrendszert évi 365 napon át a szomszédban.

Izrael és a Hamasz között nem adottak a béke feltételei. A konfliktus szálai messze vezetnek, így annak firtatása is, ki a felelős a most történtekért, több mint ezer ember, döntő többségükben ártatlanok haláláért. Gáza csaknem tíz évvel ezelőtti izraeli kiürítéséhez, majd még vissza az időben, a palesztin radikalizálódáshoz, továbbá a ’67-es háborúhoz, illetve 1948-hoz, Izrael megalapításához, az első arab–izraeli háborúhoz vezetnek el ezek a szálak.

Csak elindul a beszélgetés egy gázai objektum tegnapi lebombázásától, és perceken belül 1947-nél tartunk. Sőt 1944-nél, a holokausztnál is.

A magyar alapítású Nir Jiszraelben, nem messze Gázától magyar ajkú zsidók elmondják, 1949-ben a két kezükkel hozták létre a településüket, ahol nem volt semmi, csak dudva. És, teszik hozzá, a vészkorszak idején hagyták magukat első ízben, másodszor meg akkor, amikor a lágerből visszatérve elzavarták őket korábbi otthonuktól. De harmadszor nem fogják. Nem adják át a Hamasznak Izraelt, mondják. Fiatalabb generációik sem.

A Hamasznak nincs szerencséje a zsidókkal: amely nép egy részét kiirtják, az nagyon fog küzdeni azért, hogy megmaradjon a másik.

Kérdés, hogy milyen eszközökkel. Erről rengeteg vita folyik majd még a világban az Erős Szikla gázai művelet nyomán, ahogy egyébként Izrael minden megmozdulása nyomán is. „Mindkét fél elkövetett súlyos hibákat korábban is”, mondja a tapasztalt kolléga a buszon, amelyen bejárjuk Dél-Izraelt. Beláthatatlan, hogy ha a katonai akció el is éri a célját, hogyan lesz ebből béke, amikor a tartós tűzszünetig sem sikerül eljutni. Hiszen hogyan is ne termelődnének így újra a gyűlölet körei és az erőszak? De ki tud másfelől olyan megoldást, amely mindkét félnek megfelelő lenne?

Színes mozaikokból összerakott „békefal” áll Izrael és Gáza határán. A neve Ösvény a békéhez. Jó szándékú emberek hozták létre. De senki nem jár az előtte haladó úton. Sem képletesen, sem konkrétan.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.