Alig pár napig tartott Varsóban a megrendült békehangulat. Néhány napja, amikor Ewa Kopacz, az új kormányfő bemutatkozott a szejmben, egy mondattal elődjéhez és annak fő politikai ellenfeléhez fordult. Azt mondta Donald Tusknak és Jaroslaw Kaczynskinek, hogy vessenek véget az országot megosztó gyűlölködésnek, „vegyék le Lengyelországról a gyűlölet átkát.”
Kaczynski a beszéd végén általános meglepetésre kezet fogott Tuskkal, s azt mondta neki, hogy nem gyűlöli. A lengyel szemleírók arról lelkendeztek, hogy lám mit tehet egy női hang, s felvetették, hogy esetleg új fejezet kezdődik a lengyel politikai életben. Kaczynski, amikor odalépett Tuskhoz hazafiként talán arra gondolt, hogy riválisa éppen nemzetközi elismerést kapott azzal, hogy az Európai Tanács elnökévé választották, hogy ez az országnak jelent dicsőséget. Talán.
A lengyel sajtóban az eseménynek két, egymást kizáró olvasata van. A jobboldali publicisták szerint Kopacz provokált, mert Kaczynskit kérte a gyűlölet átkának levételére. Az ellenzéki vezér pedig visszavágott, azzal, hogy Tusknak mondta, nem hiszi, hogy igaz lenne, amit az új kormányfő mond, ő nem gyűlöli ellenfelét. Tehát Kopacz hazudik! A liberális sajtó lelkendezett a megbékélési gesztuson, s nem látta azt a harc egyik eseményének.
