galéria megtekintése

A gyógynövényipar halála

3 komment

Matejka Zsuzsanna

Világszerte dinamikusan növekszik a gyógynövény-alapanyagú termékek iránti igény. Nagy divatjuk van a különféle teák­nak és egyéb természetes alapanyagú készítményeknek. Az Európai Unióban évente átlagosan 7%-kal (!) emelkedik a forgalom, ám az ilyen készítmények forgalmazására vonatkozó szabályozás kaotikus, álságos és kifejezetten káros a hazai gyógynövényágazatra nézve.

A 80-as években 35-40 ezer tonna gyógynövényt, és mintegy 80 ezer tonna illóolajat állítottunk elő Magyarországon. Napjainkra ez összesen 25 ezer tonnára zsugorodott. A gyógynövényexport húszezer tonnáról kétezer tonnára csökkent! Eközben 2015-re 18 000 ún. étrend-kiegészítő került forgalomba. Ezek 30%-a növényi alapanyagú és döntő többségük importból származik!

Köztudott, hogy egy új gyógyszer kifejlesztése hosszú időbe és dollármilliárdokba kerül. Az egykori „magyar gyógyszeriparnak” esélye sem volt arra, hogy valódi innovációt jelentő új molekulákat fejlesszen ki, de kiváló gyógyszervegyészeink ún. kerülő szabadalommal lemásolták a nagy multik által kifejlesztett molekulákat más kémiai eljárással, és a volt szocialista táborban forgalomba hozták. Magyarország volt a KGST gyógyszernagyhatalma, de jelentős mennyiségű alapanyagot szállítottak hazai gyártók a világ minden tájára.

 

Voltak ígéretes hazai találmányok is, amelyek jelentős része gyógynövényt tartalmazott. A fejlesztőknek természetesen nem volt tőkéjük arra, hogy a gyógyszerré minősítést végigvigyék, de a termék gyógyhatása bizonyított volt, és a piaci igény is megvolt rájuk. Így született meg az „átkosban” egy speciálisan magyar termékkategória, a „gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék”. Ezek forgalmazására – megfelelő hatást és minőséget garantáló vizsgálatok után – az Országos Gyógyszerészeti Intézet adta ki az engedélyt. Ennek a „hungaricumnak” nevezhető jogi szabályozásnak számos előnye volt; kifehérítette a piacot, lökést adott a gyógynövényiparnak, a termék címkéje és betegtájékoztatója közérthető módon tartalmazta, hogy mire való a készítmény, ellenőrzött volt a gyártás, a minőség.

2005-től kezdődtek a bajok ezzel a speciálisan magyar szabályozással, döntő mértékben az uniós szabályozás átvételével. Ugyanis az unióban egy gyógyszernek látszó termék vagy gyógyszernek van minősítve, vagy ún. étrend-kiegészítő. A magyar hatóságok különböző időhúzó trükkökkel ideig-óráig próbálták átmenteni a már forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező és a piacon sikeres, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékeket, de 2013-ra szinte az összes kiskapu bezárult, s a mi speciális szabályozási kategóriánk „fejfát” kapott.

Volt egy elvetélt próbálkozás a gyógynövényt tartalmazó termékek gyógyszerként való forgalomban tartására; a „hagyományos növényi gyógyszer”-kategória jogi lehetőségének megteremtése. Ez azonban még többet ártott a hazai gyógynövényiparnak, mert az ilyen hagyományos növényi gyógyszernek minősülő termék patikán kívül nem forgalmazható. Nem véletlen, hogy alig több mint 50 készítményt soroltak át ebbe a kategóriába.

Az étrend-kiegészítő terméknek nem lehet gyógyító hatást tulajdonítani, fel kell tüntetni a készítmény dobozán, hogy „a fogyasztása nem helyettesíti a kiegyensúlyozott vegyes étrendet és az egészséges életmódot”. Ugyanakkor fából vaskarika, hogy az étrend-kiegészítők címkéjén az összetevők hatására vonatkozó tájékoztatás feltüntethető; pl. egy ginszenggyökér-tartalmú teakeveréken szerepelhet, hogy „a ginszeng támogatja a szellemi és fizikai aktivitást”.

Nagyon sok olyan étrend-kiegészítő van forgalomban, ami gyógyszerhatóanyagot tartalmaz: Ginkgo biloba, tőzegáfonya, szabalpálma, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, orbáncfű stb. Az étrend-kiegészítők külsőleg hasonlítanak a gyógyszerekre, tabletták, kapszulák, tea­keverékek stb., a vásárlók többsége nem tudja megkülönböztetni, hogy gyógyszert vagy étrend-kiegészítőt vásárol. Az étrend-kiegészítőket használók a termékek fogyasztásával megoldást keresnek a problémáik­ra, és ezzel az attitűddel a gyógyszer rangjára emelik azokat. Ebben az az álságos, hogy az étrend-kiegészítők nagyon nem felelnek meg a gyógyszerekkel szemben támasztott szigorú követelményeknek:

– A forgalomba hozatalhoz nem kell hatósági engedély, csak bejelentési kötelezettség van, aminek az ára mindössze 18 300 Ft (!). A termék forgalmazója megteheti azt is, hogy a forgalomba hozatal napján jelenti be az OGYEI felé a forgalmazás megkezdését.

– A hatóanyag-tartalom minimuma ajánlásban van megfogalmazva, ami a napi szükséglet alig 15%-a, de felső határ gyakorlatilag nincs!

– Az uniós szabályozás értelmében a csomagoláson feltüntetett hatóanyag-tartalomtól a megengedett eltérés ásványi anyagokra vonatkozóan –20–+45%, vitaminokra vonatkozóan –20%–+50% (!).

– A gyártási körülményeket az OGYEI csak a hazai gyártóknál ellenőrizheti, az importált étrend-kiegészítőknél ilyen lehetőség nincs.

Ez a „szabados” szabályozás az étrend-kiegészítők piacán kaput nyit a hamisításoknak és a visszaéléseknek, amit aztán még szélesebbre tár ezen termékek internetes árusítása. Az étrend-kiegészítők szabadon, megkötések nélkül reklámozhatók. Ezen a téren dön­tően kétféle visszaélés szokott előfordulni. A gyakoribb, hogy a terméknek valójában nincs olyan gyógyhatása, amit a reklámok sugallnak, a másik, hogy a termék gyógyszerhatóanyagokat (pl. hormonokat, vágyfokozókat) tartalmaz, de ezt titkolják.

Az étrend-kiegészítők tehát szabadon forgalmazhatók, nincsenek megkötések a forgalomba hozatalukra, a piaci igény pedig növekszik irántuk. Nem véletlen, hogy a gyógyszergyártók egyes, korábban gyógyszerként törzskönyvezett, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó készítményeket étrend-kiegészítővé minősítettek át.

Az étrendkiegészítő-piac virágzik, az ilyen termékek importja dinamikusan emelkedik, eközben a hazai gyógynövényipar lassan elsorvad. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy „a gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású termék”-kategória milyen zseniális találmány volt, és ezt a jogi szabályozást újra kellene éleszteni. Ez lökést adhatna a gyógynövénytermelésnek, -feldolgozásnak és -exportnak. Az ágazat fejlesztésének támogatására erőforrásokat kellene biztosítani, mert ez garantáltan megtérülő, jövedelmező befektetés.

A szerző szakgyógyszerész

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.