Voltak ígéretes hazai találmányok is, amelyek jelentős része gyógynövényt tartalmazott. A fejlesztőknek természetesen nem volt tőkéjük arra, hogy a gyógyszerré minősítést végigvigyék, de a termék gyógyhatása bizonyított volt, és a piaci igény is megvolt rájuk. Így született meg az „átkosban” egy speciálisan magyar termékkategória, a „gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék”. Ezek forgalmazására – megfelelő hatást és minőséget garantáló vizsgálatok után – az Országos Gyógyszerészeti Intézet adta ki az engedélyt. Ennek a „hungaricumnak” nevezhető jogi szabályozásnak számos előnye volt; kifehérítette a piacot, lökést adott a gyógynövényiparnak, a termék címkéje és betegtájékoztatója közérthető módon tartalmazta, hogy mire való a készítmény, ellenőrzött volt a gyártás, a minőség.
2005-től kezdődtek a bajok ezzel a speciálisan magyar szabályozással, döntő mértékben az uniós szabályozás átvételével. Ugyanis az unióban egy gyógyszernek látszó termék vagy gyógyszernek van minősítve, vagy ún. étrend-kiegészítő. A magyar hatóságok különböző időhúzó trükkökkel ideig-óráig próbálták átmenteni a már forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező és a piacon sikeres, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékeket, de 2013-ra szinte az összes kiskapu bezárult, s a mi speciális szabályozási kategóriánk „fejfát” kapott.
Volt egy elvetélt próbálkozás a gyógynövényt tartalmazó termékek gyógyszerként való forgalomban tartására; a „hagyományos növényi gyógyszer”-kategória jogi lehetőségének megteremtése. Ez azonban még többet ártott a hazai gyógynövényiparnak, mert az ilyen hagyományos növényi gyógyszernek minősülő termék patikán kívül nem forgalmazható. Nem véletlen, hogy alig több mint 50 készítményt soroltak át ebbe a kategóriába.
Az étrend-kiegészítő terméknek nem lehet gyógyító hatást tulajdonítani, fel kell tüntetni a készítmény dobozán, hogy „a fogyasztása nem helyettesíti a kiegyensúlyozott vegyes étrendet és az egészséges életmódot”. Ugyanakkor fából vaskarika, hogy az étrend-kiegészítők címkéjén az összetevők hatására vonatkozó tájékoztatás feltüntethető; pl. egy ginszenggyökér-tartalmú teakeveréken szerepelhet, hogy „a ginszeng támogatja a szellemi és fizikai aktivitást”.
Nagyon sok olyan étrend-kiegészítő van forgalomban, ami gyógyszerhatóanyagot tartalmaz: Ginkgo biloba, tőzegáfonya, szabalpálma, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, orbáncfű stb. Az étrend-kiegészítők külsőleg hasonlítanak a gyógyszerekre, tabletták, kapszulák, teakeverékek stb., a vásárlók többsége nem tudja megkülönböztetni, hogy gyógyszert vagy étrend-kiegészítőt vásárol. Az étrend-kiegészítőket használók a termékek fogyasztásával megoldást keresnek a problémáikra, és ezzel az attitűddel a gyógyszer rangjára emelik azokat. Ebben az az álságos, hogy az étrend-kiegészítők nagyon nem felelnek meg a gyógyszerekkel szemben támasztott szigorú követelményeknek:
– A forgalomba hozatalhoz nem kell hatósági engedély, csak bejelentési kötelezettség van, aminek az ára mindössze 18 300 Ft (!). A termék forgalmazója megteheti azt is, hogy a forgalomba hozatal napján jelenti be az OGYEI felé a forgalmazás megkezdését.
– A hatóanyag-tartalom minimuma ajánlásban van megfogalmazva, ami a napi szükséglet alig 15%-a, de felső határ gyakorlatilag nincs!
– Az uniós szabályozás értelmében a csomagoláson feltüntetett hatóanyag-tartalomtól a megengedett eltérés ásványi anyagokra vonatkozóan –20–+45%, vitaminokra vonatkozóan –20%–+50% (!).
– A gyártási körülményeket az OGYEI csak a hazai gyártóknál ellenőrizheti, az importált étrend-kiegészítőknél ilyen lehetőség nincs.
Ez a „szabados” szabályozás az étrend-kiegészítők piacán kaput nyit a hamisításoknak és a visszaéléseknek, amit aztán még szélesebbre tár ezen termékek internetes árusítása. Az étrend-kiegészítők szabadon, megkötések nélkül reklámozhatók. Ezen a téren döntően kétféle visszaélés szokott előfordulni. A gyakoribb, hogy a terméknek valójában nincs olyan gyógyhatása, amit a reklámok sugallnak, a másik, hogy a termék gyógyszerhatóanyagokat (pl. hormonokat, vágyfokozókat) tartalmaz, de ezt titkolják.
Az étrend-kiegészítők tehát szabadon forgalmazhatók, nincsenek megkötések a forgalomba hozatalukra, a piaci igény pedig növekszik irántuk. Nem véletlen, hogy a gyógyszergyártók egyes, korábban gyógyszerként törzskönyvezett, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó készítményeket étrend-kiegészítővé minősítettek át.
Az étrendkiegészítő-piac virágzik, az ilyen termékek importja dinamikusan emelkedik, eközben a hazai gyógynövényipar lassan elsorvad. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy „a gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású termék”-kategória milyen zseniális találmány volt, és ezt a jogi szabályozást újra kellene éleszteni. Ez lökést adhatna a gyógynövénytermelésnek, -feldolgozásnak és -exportnak. Az ágazat fejlesztésének támogatására erőforrásokat kellene biztosítani, mert ez garantáltan megtérülő, jövedelmező befektetés.
A szerző szakgyógyszerész
