galéria megtekintése

A gyermek mindenekfelett?!

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 29. számában
jelent meg.

Szüdi János
Népszabadság

– Pechünk van. Mi még a rendszer hibáira sem hivatkozhatunk: ezeknek a gyerekeknek mi vagyunk a rendszer!
Marabu

A kormánypártok a köznevelés rendszerének létrehozását könyvelik el legnagyobb sikerüknek. Azt ígérik, hogy ha ismét bizalmat kapnak, folytatják a megkezdett utat. Van mit folytatniuk, hiszen az intézményrendszer átalakítása szintemeg sem kezdődött.A foglalkoztatás „racionalizálása” a kezdetén jár. Az ellenőrzés és minősítés rendszere még nem indult be. A Nemzeti Pedagógus Kar még nem állt fel. Választási program hiányában csak következtetni lehet az elmúlt négy év eseményeiből, döntései ből, a megjelent és meg nem jelent jogszabályokból, a megkezdett és a választások utáni időszakra áttolt intézkedésekből, arra, milyen sors várhat a mai hatalom újraválasztása esetén az intézményrendszerre és a benne dolgozókra.

A tények: az intézményrendszer közel hetven százalékát átvette az állam. Az egyes intézmények mint önálló szervezetek megszűntek, költségvetésük nincs, munkáltatói jogukat elvonták. Miközben a finanszírozás az engedélyezett létszámra épül, a pedagóguslétszám meghatározásának elvei nincsenek törvényben rögzítve. Viszont törvény szerint a pedagógusnak harminckét órát bent kell tartózkodnia az intézményben, heti huszonkettő-huszonhat órában tanórai és egyéb foglalkozások rendszeres megtartására kötelezhetők, további heti hat órában eseti helyettesítés és felügyelet rendelhető el részükre. Nem található törvényi rendelkezés arra nézve sem, hogy az iskolákban, kollégiumokban, a szakszolgálat intézményeiben, a szakmai szolgáltató intézményekben hány vezetőre van szükség, és a pedagógusokon kívül milyen munkakörben, kiket, milyen létszámban kell alkalmazni. Nincs törvényi értelmezése annak sem, mit jelent az eseti helyettesítés, mit kell ellátni a felügyelet körében, milyen foglalkozások szervezhetők meg egyéb foglalkozásként. Így nem ütközik törvénybe, ha a pedagógus heti huszonhat órát tanít és hat órában napközis foglalkozásokat tart. Így nem ütközik törvénybe, ha a pedagógusokon kívül más nem is dolgozik ezekben az intézményekben. Törvényi szabályozás hiányában nem lehet törvénytelen az sem, ha az óvodai csoportok, iskolai osztályok, kollégiumi csoportok kialakításánál nem a minimális létszámot, nem az átlaglétszámot, hanem a maximális létszámot alkalmazzák, amely húsz százalékkal át is léphető. Az első–negyedik évfolyamokon az átlaglétszám huszonhárom, a maximális létszám huszonhét. A pedagógus-létszámot csoportokra, osztályokra kell számítani. Ezért korántsem mindegy, hogy az egyre csökkenő gyermek-, illetve tanulólétszámot miképpen osztják el.

 

Az intézményrendszer szűkítésének megvan a törvényi alapja. Törvény rögzíti a tankötelezettség idejének leszállítását a tizenhatodik életévre. Nincs olyan törvényi kötelezettség, amely alapján az államnak gondoskodnia kellene a továbbtanulás feltételeiről az általános iskola után. Azt viszont törvény rögzíti, hogy a szakiskolákban kettővel csökken az évfolyamok száma, megszűnt a kilencedik–tizedik évfolyam. A szakiskolában a közismereti oktatásra heti tizenkét óra jut, melyből öt testnevelés-, egy osztályfőnöki óra.

Az államosított intézményrendszer jelenlegi méretekben és létszámmal történő működtetésének nincs meg a fedezete. Két alternatíva van: vagy további forrásokat adnak a rendszer fenntartásához, vagy a meglévő keretekhez szabják a rendszert. Két kérdés: ha nincs törvényben rögzítve a pedagógus-béremelés további menete, egy győztes választás után miért lenne fontos betartani az ígéreteket? Egy győztes választás után ki kéri számon a be nem tartott ígéreteket?

A második alternatívához minden adott. Ami nincsen törvényben rögzítve, arról a kormány szabadon dönthet. Az utolsó tanítási naptól az első tanítási napig elégséges idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy méretre szabják az intézményrendszert, hogy a pedagóguslétszámot a maximális osztály- és csoportlétszám alapján, a heti harminckét órás benntartózkodási időre építve, a feladatokat járási szinten elosztva határozzák meg, és újragondolják azt is, kell-e iskolatitkár, szükség van-e igazgatóhelyettesre. Ezáltal több száz intézmény ajtajára lakatot lehet tenni, több tízezer közoktatásban dolgozót el lehet küldeni.

Ami a megmaradó pedagógusok helyzetét illeti. Az már köztudott, hogy 2013. szeptember 1-jétől az állami és önkormányzati intézményekben alkalmazott pedagógusok a Nemzeti Pedagógus Kar tagjaivá váltak, amely a választások után kezdi meg tényleges működését, fogadja el alapszabályát és etikai kódexét. Törvény szerint a pedagógus hivatásához méltó magatartást köteles tanúsítani mindig, mindenhol. Ennek a rendelkezésnek tartalommal való kitöltésére az etikai kódex nagyon is alkalmas. A pedagógusnak kötelessége megtartani az alapszabályban és az etikai kódexben rögzített szabályokat. Aki ezeket megszegi, etikai vétséget követ el. Az, hogy az etikai eljárás során született elmarasztalásnak milyen kihatása lesz a továbbfoglalkoztatásra, ma még nem világos. Mint ahogy azt sem lehet tudni, milyen lesz a választások után beindított, órákat látogató tanfelügyelő szerepe, jogosítványa, miképpen zajlanak majd le a hivatali keretek között lebonyolított minősítési eljárások.

A „magasságos” hivatalnoki karban úgy gondolják, a pedagógust igazán csak az érdekli, hogy mennyi van a borítékjában. Ezért vált fontossá, hogy három év huzavona után alamizsnát szórjanak a pedagógusoknak. A hatalom azt reméli, hogy a tanszabadság, a tanítás szabadságának korlátozása, a tankötelezettség idejének leszállítása, a szülői és tanulói jogok csökkentése nem veri ki a biztosítékot. A hatalom azt is reméli, hogy a pedagógusok nem gondolják végig, milyen megoldások születhetnek az eddigi intézkedések nyomán. Abban is bízik a hatalom, hogy a pedagógusok egy része nem meri elhinni, hogy feleslegessé válhat, s ha el is hiszi, abban bízik, nem ő, hanem a másik kerül az utcára.

A pedagógusok helyzetének alakulásában sok a kérdőjel.A gyerekek sorsa viszont világos! A Népszabadságban nemrég közzétett adatok szerint a kormányváltás óta nőtt a szegénység: egyre több gyerek fekszik le éhesen. Éhesen pedig nem lehet tanulni, így a szegény gyermekek „sokkoló módon sodródnak ki” az iskolából. A köznevelés rendszerében az évismétlők száma megnőtt, emelkedett azoknak a gyerekeknek a száma, akik tizenöt-tizenhét éves korukban nem tanulnak tovább, lényegesen megemelkedett a korai iskolaelhagyók száma. A pedagógusok sok tapasztalattal rendelkeznek azon a téren, hogyan lehet átverni az ostoba hivatalnokokat. Ezért saját sorsukat elemezve „megértőbbek” a hatalommal szemben. A pedagógus azonban nem lehet közömbös, amikor gyermekek sorsa fordul rosszabbra! Mellesleg: Magyarország aláírta a gyermek jogairól szóló egyezményt. Az egyezmény szerint a közhivataloknak, a közszolgáltatást nyújtó intézményeknek döntéseiknél a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venniük. Magyarország ezen a téren – jól érzékelhetően – igen rosszul teljesített az elmúlt négy évben. A választóknak kell dönteniük abban a kérdésben, szabad-e ezen az úton haladni tovább.

A szerző oktatási szakértő

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.