Amióta Törökországban elvetélt a katonaság egy része által szervezett pancserpuccs, megrendültem. A török kormány addig is azt hirdette, hogy létezik az országban egy titkos terrorszervezet, amelyet Fethullah Gülen muzulmán hittudós irányít Pennsylvániából. Azt gondoltam, hogy ez kamu. A török kormánypárt sokáig puszipajtása volt Gülennek, használta, sőt kihasználta. Aztán felfedezi, hogy ez egy titkos, ellenséges társaság? Mese.
Gülenék kétfedelű szervezetet működtetnek az elemzők szerint. Van a legális hálózat, ahol jámbor muzulmánok dolgoznak a tudás és a haladás terjesztésén a vallások közötti dialógus érdekében. Felkarolják a szegény gyerekeket, iskoláztatják őket, pályára irányítják, segítik az üzleti, hivatali karrierjüket. Igen ám, de a legutóbbi hírek szerint a pályára állított tehetségek titkos konspiratív szervezetet alkotnak, ahol senki sem tudja, ki tag ott még, parancsokat egy idősebb fivértől kapnak, aki szintén egy bátyónak jelent. Csak a csúcs léphet kapcsolatba a piramis tetején ülő „véleményvezérrel”. Ez az évtizedek óta jól felépített szervezet mondott volna most csütörtököt. Miért?
A titkos társaságok hosszú történetéből arra következtetek, az ilyen szervezetek addig létezhettek, amíg csak a háttérből akartak irányítani. Terjesztették eszméiket, jótékonykodtak, mint a szabadkőművesek, vagy megfélemlítettek és ijesztgettek, mint a Ku-Klux-Klan. Sokszor voltak afféle zárt férficsapatok, beavatási társaságok. A legtöbbször az adott társadalom elitjéből toborozták tagjaikat. A titkosság korlátozott volt, hiszen egyébként nem tudnánk róluk. Titkaik többnyire infantilis rejtélyek. A címek és rangok, amelyeket egymásnak adományoztak, a vicces jelvények és ruhák alapvetően ellentmondásban vannak a társaságok titkosságával. Ha nem így lenne, nem olvashatnánk róluk oly sok cikket a Wikipédiában.
