galéria megtekintése

A görögök demokráciája

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 29. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Ha valóban csak egyféle épelméjű gazdaságpolitika lehetséges, az „egyensúlyi-megszorító” jellegű, a többi felelőtlen őrültség, akkor a politikai pluralizmusnak, a pártok versenyének nincs értelme. Talán tényleg a demokrácia abbahagyása volna a legegyszerűbb, ha komolyan gondoljuk, hogy tulajdonképpen mindegy, mi a magától értetődően helyes gazdaságpolitika társadalmi ára: tartós szegénység, végletes leszakadás, egeket ostromló mértékű munkanélküliség, leépülő közszolgáltatások. Az ilyesmit azok, akikkel megtörténik, jellemzően nem szokták szeretni: alighanem ez az egyszerű összefüggés magyarázza a Sziriza nagy vasárnapi győzelmét.

Az Európai Unió demokratikus krízisét, a „szakértő elitek” és az előretörő „populisták” konfliktusát a pénzügyi válság komolyan elmélyítette. Erről nemcsak Orbán Viktor beszél szimpla hatalmi érdekből, amikor éppen útjában van valamelyik európai intézmény, hanem, sokak mellett, mondjuk, Jürgen Habermas is. A Sziriza ugyanis semmilyen értelemben nem szélsőbaloldali párt, lényegében csak – a kétségbeejtő helyzetben radikálisnak számító – újraelosztási reformelképzeléseket fogalmaz meg, jórészt a legkilátástalanabb helyzetűek megsegítésére.

Olyanokat mond, mint egy hagyományos szociáldemokrata párt a jóléti állam felszámolása előtti időkben, ezt bélyegzi a liberális konszenzus szélsőségesnek. Persze a válasz nyilván az, hogy a Sziriza „mások pénzét” akarja költeni, amire semekkora felhatalmazással sincsen joga, mintha legalábbis ez volna az első eset a történelemben államok adósságának elengedésére.

 

A „balközép” politika jó ideje megszűnt Európában, legkésőbb Gerhard Schröder és Tony Blair tündöklése idején. Nem mondhatnak érdemben mást a „mérsékelt” baloldali pártok, mint jobboldali riválisaik, ha nem kívánnak tébolyodottként feltűnni. Eközben erősödnek a rovásukra a megszorításellenes, „szélsőbalos” pártok.

Az elégedetlenség az egyre kevésbé megkülönböztethető hagyományos pártokkal szemben régóta és folyamatosan nő, nem csak itthon. A konok nép, úgy tűnik, annyira megszokta a saját uralmát, hogy makacsul választani akar, méghozzá különböző lehetőségek közül. És a „szélsőbalosokon” kívül van még egy további opció is: a valóban és élesen Európa-ellenes, idegengyűlölő új szélsőjobb meglehetősen figyelemreméltó sikerekkel.

A Sziriza is egy ilyen, aránylag aprócska, viszont meglehetősen taszító formációval kötött koalíciót, és általában is mutatkoznak a jelei politikájukban egy nacionalista félfordulatnak, amely a szociális Európa vízióját felcserélné az Európa-ellenességre. Az sem volna szerencsés, ha akadna olyan birodalomépítő agresszió, mondjuk, Putyiné, amelyet támogatnának. Mégis: nagyon nem érdekünk, hogy akár Schäuble pénzügyminiszter és kollégái értetlenségén, akár saját ostobaságukon, amely láthatóan kísérti őket, elbukjanak.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.