galéria megtekintése

A görög probléma

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 11. számában
jelent meg.

Róna Péter
Népszabadság

Miért vált Görögország fizetésképtelenné? Most is, mint mindig, egy ilyen gazdasági állapot kialakulásának számos, egymástól elválasztható, ha egymástól nem is független tényező az okozója, de ebben az esetben a magyarázat meglepően egyszerű: az euró szerkezete komoly hátrányt jelent a gyengébb gazdaságok számára. Persze vannak olyan országok, mint például a baltiak vagy a finnek, amelyek a szerkezetben rejlő veszélyt időben felismerték, és képesek voltak, legalábbis ideig-óráig, azt kivédeni, miközben másoknak, mint a mediterrán országoknak, ez kevésbé sikerült. Mi ez a hátrány?

Összességében az euró egy rögzített árfolyam rendszere. Minden országnak joga van forgalomba hozni egy bizonyos mennyiségű eurót, működtetni az őt a rendszerhez kapcsoló elszámolási rendszert stb., az Európai Központi Bank által felügyelt és működtetett szabályok szerint. Van tehát a görög, a német vagy a spanyol euró – azaz minden országnak megvan a szabályok szerint létrehozott és működtetett eurója, és az összes eurónak az átváltási értéke azonos.

Egy görög euró egy német euróra váltható, azaz nem is kell az egyiket a másikra váltani, hiszen nincs közöttük értékkülönbözet. Csakhogy a görög euró mögött a görög, a német euró mögött pedig a német gazdaság áll. Ha a görög gazdaság gyengébben teljesít mint a német, de a fizetőeszköze ugyanannyit ér – gyengébb teljesítménye ellenére –, mint a német, akkor valós teljesítményénél többet ér, azaz túlértékeltté válik, és persze – értelemszerűen – a német euró a göröggel szemben alulértékelt lesz.

 

Az alulértékelt német euró a német gazdaságot versenyelőnyhöz juttatja, ami tovább erősíti az erős német gazdaságot, növeli versenyképességét, és gyengíti az amúgy is gyenge görögöt. Mára ez a folyamat a német euró legalább 25 százalékos alulértékeléséhez, azaz a német gazdaság kizárólag az árfolyamnak tulajdonítható versenyelőnyéhez vezetett. Egy adott fizetőeszköz értékének aránya egy másikhoz rendre változik, tükrözve a mögötte álló gazdaság állapotát, illetve annak megítélését, esetenként a spekulatív hullámok hatását.

De az euró árfolyama a tagországok között nem változhat, még akkor sem, ha vannak, illetve ha létrejönnek markáns különbségek. Az euró megalkotói abban bíztak, hogy az övezet szabályainak betartásával – ezek az úgynevezett maastrichti mutatók – az euróövezet képes lesz a fentiekben leírt folyamatot elkerülni. Bár még most is lehet olyan nézettel találkozni, miszerint a jelenlegi helyzetet a bajba került országok fegyelmezetlensége okozta – ez például a hivatalos német álláspont –, a „fegyelmezetlenség” ma már nyilvánvalóan elégtelen magyarázat még akkor is, ha ezek az országok tényleg fegyelmezetlenek voltak.

A maastrichti mutatók ugyanis kizárólag pénzügyi jellegűek. Betartásuk nem biztosítja és nem tükrözi az adott ország versenyképességét. Spanyolország betartotta a maastrichti követelményeket – még akkor is, amikor Németország nem –, mégis bajba került; Kína mutatói nagyon távol állnak Maastrichttól, mégis Kína a világ egyik legversenyképesebb gazdasága. A megszorítások pártolói szerint az alul/felülértékeltség problémája kiküszöbölődne a megszorítások és a fegyelem bevezetésével, azaz a bérek és a költségvetési kiadások lefaragásával.

Sajnos az állítás csak ott lehet igaz, ahol a versenyképesség csorbulása a bérköltségekre és a költségvetés túlzott kiadásaira vezethető vissza. De mi van, ha a versenyképesség hiányához hozzájárul a tőke, a technológia, az infrastruktúra, az intézményrendszer, a piacok vagy a képzés hiánya? A görög adóssághalmaz visszafizethetetlen, a görög gazdaságot a fizetőeszköz leértékelése és egy jelentős tőkefeltöltés (a Valutaalap szerint legalább 60 milliárd euró) nélkül nem lehet talpra állítani.

A leértékelés persze csak az euró elhagyásával lehetséges. A jelenlegi szabályok szerint az euró kivezetése az alapszerződés megszegését, és nemcsak az euróövezetből, hanem magából az unióból való távozást is jelenti. Közgazdasági szempontból nézve, a „megoldás” elég világos:

1. Görögországnak ki kell lépnie az euróövezetből; 2. az övezeti és az uniós tagság közötti összekötést fel kell oldani; 3. a hitelezőknek le kell mondani a görög államadósság legalább feléről, és a hátralévő részre egy legalább tízéves moratóriumot adni; 4. mintegy 60 milliárd eurót kell biztosítani megfelelő ütemezéssel az elkövetkező 3–5 év alatt, amelynek folyósítását össze kell kötni a szükséges reformokkal.

E lépések politikai következményei kétségtelenül súlyosak, de a kielégítő megoldás hiánya még súlyosabb következményekkel járhat. Ha az Európai Unió nem képes egy, az unió GDP-je két százalékát érintő feladatot megoldani, szellemi és erkölcsi hitelessége válik kérdésessé. Ez pedig már magának az uniónak a létét veszélyezteti.

A szerző az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.