A szegedi gólemet is ártalmatlan és tetszetős anyagokból gyúrták össze. Hallgatói önkormányzat – maga a kifejezés is mennyire üdén hangzik! A jövő értelmisége itt sajátítja el a demokrácia gyakorlatát. Maga alakítja ki működésének szabályait, a választás rendjét, a pénzelosztás csatornáit, a jogorvoslat lehetőségeit. Joguralom és autonómia – ezek képezik Török Márk szűnni nem akaró hatalmának alapját. Akik építették vagy hagyták épülni ezt az agyaglábú óriást, úgy vélték: amikor élet van benne, akkor dolgoztatni lehet; különféle célok szolgálatába állítani, nem szeretett munkákat elvégeztetni vele. És csak addig él, míg valaki más lelket lehel belé.
Csakhogy a gólem önálló életre kelt. Mint általában. Elkezdte maga írni a szabályait – bár egy ideig még másoknak kellett azokat megszavazni. A kari tanácsokban, szenátusokban ezt tették a bölcs professzorok – mert szükségük volt a gólem erejére. Hogy a segítségével – a hallgatói képviselők egységes szavazatával – keresztülverjenek vagy megakadályozzanak lobbiérdekek szerinti akaratokat. A politikának meg azért kellett, hogy kormányellenes vagy kormánybarát tüntetést szervezzen, ha szükség mutatkozik rá. Hogy a hallgatói képviselők megújulni nem akaró, jól bevált tömbje megakadályozza, hogy kiszámíthatatlan, friss emberek foglalják el a döntéshozó pozíciókat. Hogy a tisztségekre rákövesedett mozgalom lefékezze, ha valódi mozgalmak támadnának.
Török Márk sokadik megválasztása is törvényes volt – hiszen ő írta a törvényt, amely alapján akárhányszor újra lehet őt választani. Ők tették diákjoggá, hogy élete végéig egyetemre járhasson az ember – akkor is, ha egyetlen szakot sem fejez be sohasem. Török Márk és a hozzá hasonló hökvezérek rakták össze az intézményrendszert, amely biztosítja, hogy csak hozzá lojális emberek kerülhessenek pozícióba. Hogy ha valaki mégis tisztségbe kerül, azt a rendszer mihamarabb kivethesse magából. Ő hozta létre a „hallgatói demokráciának” azt a rendjét, amely – a kívülről próbálkozók garantált bukását felmutatva – eleve elijeszti, a hiábavalóság és esélytelenség látszatába keveri azokat, akik megpróbálják komolyan venni mindazt, amiért ez az egész elkezdődött; amire való lenne.
