Az egyre gyakrabban felbukkanó feltétel nélküli alapjövedelemről nekem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt választási ígéretei jutnak az eszembe: örök élet, ingyensör. Az alapjövedelem baloldali gondolatnak látszik, tartok is tőle, hogy hamarosan ellenzéki választási ígéret lesz belőle – de az én fogalmaim szerinti baloldalisághoz semmi köze. Szememben baloldali az, aki a tőke- és munkajövedelmek egyensúlyát úgy akarja megteremteni, hogy senkinek ne kelljen nyomorogni. Minden munkaképes embernek legyen munkája, és azt fizessék is meg!
Ha ezt nem lehet megvalósítani, akkor a feltétel nélküli alapjövedelmet sem. Azt mondják, azért kell alapjövedelem, mert nem jut munka mindenkinek. Sőt ha majd jobban elterjednek a robotok, még ennyinek sem, amennyinek most jut. Ehhez képest akinek most van munkája, azzal nem nyolc órát dolgoztatnak, hanem jóval többet. Szó nincs már arról, hogy tovább csökkenne a heti munkaidő, és nőne a fizetett szabadnapok száma. Pedig ugyanezt a munkamennyiséget sokkal több ember között is el lehetne osztani – persze csak akkor, ha a heti 32 vagy akár 24 órás munka béréből is meg lehetne élni. Vagy miért ne lehetne a maximum évi 30 nap helyett 40 vagy 60 a fizetett szabadság?
Elképzelhetőnek tartom, hogy egy elméleti utópiavitában vesztes lennék – de a közelmúlt, a XXI. századi kapitalizmus gyakorlati tapasztalatai alapján biztos vagyok benne, hogy dugába dőlne egy ilyen kísérlet. A magyar gazdaság a meglévő jóléti rendszert – ha ez egyáltalán annak nevezhető – is nehezen képes fenntartani. A feltétel nélküli alapjövedelem lényege mégiscsak az, hogy adjon több pénzt az állam. De miből? Ha erről van szó, akkor már mindegy, hogy nő a gazdaság vagy nem? Hogy jó a szerkezete vagy rossz?
