Az oktatás rohamos átalakítását és az új rendszer működését érő kritikák egyik célpontja az erkölcstan tantárgy bevezetése és gyakorlata. A Civil Közoktatási Platform 12 pontjának egyike szerint a tanulók terheit többek között és hit- és erkölcstanórák azonnali eltörlésével lehetne csökkenteni. Palkovics László államtitkár a Népszabadságnak adott interjújában (április 14.) már felveti a tantárgy megszüntetésének lehetőségét is.
A Civil Közoktatási Platform a tantárgy eltörlésének szükségességét többek között így indokolja: „Az erkölcstan gyors bevezetéséhez nem voltak meg sem a személyi feltételek, sem a tankönyvek. A tanárokat gyorstalpalókon képezték ki a tantárgy oktatására, az elkészült tankönyvek színvonalát és szellemiségét is sok kritika érte.” A CKP állásfoglalása végén megemlíti: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szükség sok helyen erényt szült: vannak iskolák, ahol éppen az erkölcstanórák adnak lehetőséget arra, hogy korszerű – pl. drámapedagógiai – módszerekkel tananyagátadás helyett kompetenciafejlesztés folyjon a tanórán.” Ebből a megfogalmazásból úgy tűnik, mintha az elkapkodott bevezetés, hiányos tanárképzés, szakmaiatlan segédletek ellenére, egyéni pedagógiai erőfeszítéseknek köszönhetően itt-ott sikeressé vált volna a tantárgy.
Itt, a Népszabadság hasábjain két évvel ezelőtt, 2014. április 16-án írtam az erkölcstanról azért, hogy árnyaltabb képet adjak a tantárgyról, árnyaltabbat annál, amilyet a média egy-egy kiemelt eset alapján fest. Megpróbáltam megvilágítani, hogy a tantárgynak a Nemzeti alaptantervben és a kerettantervben lefektetett pedagógiai koncepciója nem egy meghatározott erkölcsi rend kötelező oktatását alapozza meg, hanem egy szocializációs-személyiségfejlesztő (önismereti) programot, az ehhez illeszkedő színes módszertani eszköztárral. A két dokumentum a párbeszéd, a vita, a többféle nézőpont fontosságát, az egyéni vélemény tiszteletét hangsúlyozza. Megfogalmazódik bennük, hogy a tantárgy célja nem erkölcsi kinyilatkoztatások megtanítása, hanem a gyermekek aktív bevonása a közös gondolkodásba sokféle pedagógiai módszer segítségével. A pedagógus szerepe a tananyag közvetítése helyett az állásfoglalás bátorítása, a beszélgetések, viták moderálása. A tantárgynak minimális az ismeretanyag-tartalma, hiszen a kerettanterv is kérdéseket tartalmaz, olyanokat, amelyeket bármelyik hétköznapi vagy kiélezett helyzet kapcsán feltehetnek a gyerekek – ha találnak olyan felnőttet, aki éppen tud velük foglalkozni. Az ilyen kérdések nagy részére nincsenek jó válaszok, ahogy rosszak sincsenek.
