A menekültek ellen kampányolt a nagypapás kinézetű német Alexander Gauland a brandenburgi tartományi választáson. Akkora sikerrel, hogy pártja, a tavaly alakult Alternative für Deutschland (AfD) mindjárt 12 százalékot kapott a vasárnapi voksoláson. Senkit sem zavart, hogy Brandenburgban nincs menekültszálló, és a Németországot megcélzó bevándorlók sem ide jönnek, az itt élő külföldiek aránya elenyésző. A félelem az ismeretlennel szemben megvan, és az AfD erre profi módon rájátszott.
Az új német nemzeti-konzervatívnak nevezett párt a másik keleti tartományban, Türingiában is 10 százalékot kapott, itt főleg a Kelet-Európából származó bűnözők ellen kampányoltak. A szavazóknak bejött a „rend és biztonság” ígérgetése, még akkor is, ha még soha nem érte őket semmilyen atrocitás. Mert mi van, ha egyszer majd éri?
Svédországban ugyanaznap a harmadik helyre futott be a Svéd Demokraták nevű, részben neonáci gyökerű, főként bevándorlóellenes párt. A skandináv országot azzal nem vádolhatja senki, hogy fogalma sincs a bevándorlókról, európai összehasonlításban, egy főre számítva ők fogadják be a legtöbb menekültet. A hagyományosan nyitott, liberális és toleráns ország sokak szerint a tűréshatárához érkezett azzal, hogy a 9,5 milliós társadalom 16 százaléka külföldön született. Nem fogadhatunk be több embert, mint ahány munkahelyet teremteni tudunk – érvelt a Svéd Demokraták vezetője. Nem mindenki tartja annyira viccesnek a helyzetet, mint a magyar mozikban is játszott norvég filmben, ahol a nemzetközi munkamegosztás jegyében egy szerb bűnbanda és egy japán bérgyilkos próbálja eltakarítani az útból a helyi maffiózót.
