galéria megtekintése

A félelem voksai

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 17. számában
jelent meg.


Inotai Edit
Népszabadság

A menekültek ellen kampányolt a nagypapás kinézetű német Alexander Gauland a brandenburgi tartományi választáson. Akkora sikerrel, hogy pártja, a tavaly alakult Alternative für Deutschland (AfD) mindjárt 12 százalékot kapott a vasárnapi voksoláson. Senkit sem zavart, hogy Brandenburgban nincs menekültszálló, és a Németországot megcélzó bevándorlók sem ide jönnek, az itt élő külföldiek aránya elenyésző. A félelem az ismeretlennel szemben megvan, és az AfD erre profi módon rájátszott.

Az új német nemzeti-konzervatívnak nevezett párt a másik keleti tartományban, Türingiában is 10 százalékot kapott, itt főleg a Kelet-Európából származó bűnözők ellen kampányoltak. A szavazóknak bejött a „rend és biztonság” ígérgetése, még akkor is, ha még soha nem érte őket semmilyen atrocitás. Mert mi van, ha egyszer majd éri?

Svédországban ugyanaznap a harmadik helyre futott be a Svéd Demokraták nevű, részben neonáci gyökerű, főként bevándorlóellenes párt. A skandináv országot azzal nem vádolhatja senki, hogy fogalma sincs a bevándorlókról, európai összehasonlításban, egy főre számítva ők fogadják be a legtöbb menekültet. A hagyományosan nyitott, liberális és toleráns ország sokak szerint a tűréshatárához érkezett azzal, hogy a 9,5 milliós társadalom 16 százaléka külföldön született. Nem fogadhatunk be több embert, mint ahány munkahelyet teremteni tudunk – érvelt a Svéd Demokraták vezetője. Nem mindenki tartja annyira viccesnek a helyzetet, mint a magyar mozikban is játszott norvég filmben, ahol a nemzetközi munkamegosztás jegyében egy szerb bűnbanda és egy japán bérgyilkos próbálja eltakarítani az útból a helyi maffiózót.

 

Mindkét ország – Svédország és Németország is – viszonylag jól átvészelte a gazdasági válságot. A svédek az eddig regnáló konzervatívok alatt még adót is csökkentettek, vagyis az emberek zsebében több pénz maradt. Ám a válság bizonytalanságot hozott magával, és generációk óta először támadt az embereknek olyan érzésük, hogy a gyerekeknek kevesebbel kell majd beérniük, mint a szüleiknek.

Az általános bizonytalanságot erősítik az európai határoktól nem messze zajló háborúk, az emberek borzongva nézik a tévéhíradókban az ukrán, szíriai vagy iraki vérontás képeit, vagy épp a Földközi-tengeren elsüllyedt afrikai bárkák roncsait. Civilizált országok lakóiban ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mi lenne a helyes lépés: segíteni a menekülteken, vagy inkább behunyni a szemünket, lezárni a határokat, a barbárok gyilkolják csak nyugodtan egymást?

A populista pártok azzal érvelnek, hogy az új helyzetben új megoldások kellenek, de valójában kevés használható ötletük van azon kívül, hogy zárjuk magunkra az ajtót és meneküljünk vissza a múltba. De nézzük a dolog jó oldalát: a svéd és a német szavazók csaknem 90 százaléka nem volt vevő ezekre a szlogenekre. A protestszavazatok arra jók, hogy a politikai elit ne szakadjon el teljesen a valóságtól.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.