galéria megtekintése

A falurossza egyedül

11 komment

Márton László

Bolgár György, amikor gazdag pályájának emlékezetét írja, bizonyára nem a „már megint miért a Gyurcsánnyal...” kezdődő kérdését értékeli majd az életmű csúcsaként. Az interjú említést se érdemelne, ha nem indított volna el a „narcisztikus elemzők és újságírók” csoportjában olyan reakciósorozatot, amely e csoport állapotát elég pontosan jellemzi.

Mélyebb elemzés helyett elégedjünk meg a kórisme vázlatos leírásával.

1. A magyar politikai pártok vezetőiket egyszer használatos, eldobandó eszköznek tekintik. A Fidesz persze kivétel, hiszen ott a vezetőnek van pártja. A többi, inkább a baloldalon elhelyezkedő párt tevékenysége általában vezetőik gyors lejáratásában és leváltásában merül ki, bármi áron. Azt a bármi árat azonban mi, választók fizetjük meg.

 

2. A magyar újságírók jelentős többsége nem ismeri az interjúkészítés aranyszabályát: az olvasó nem a kérdező, hanem az alany véleményére kíváncsi. Az újságíró véleményét hosszan taglaló mondatok a szakma legelemibb követelményeit veszik semmibe.

3. A történelmünkből évszázadok óta ismert felelősségelhárítás vétkében az ezt kárhoztató narcisztikus elemzők és újságírók (és politikusok) is osztoznak. Ha őket hallgatjuk, Gyurcsány Ferenc nemcsak az elmúttnyócévért, de Világosért, Trianonért és a Don-kanyarért is felelős. Az őszödi beszéd stílusa még ma is kedvenc téma, a beszédet nyilvánosságra hozó, ebből a miniszterelnök ellen fegyvert kovácsoló szocialista politikusokról azonban megfeledkeznek. A múlt évi választási vereséget elemzők közül hányan emlékeznek arra, hogy az MSZP és az Együtt (PM) elnökei egy teljes éven át arról vitatkoztak, hogyan lehet Gyurcsányt és pártját kiszorítani a választási kampányból?

4. A saját felelősségüket tagadók egyúttal messiásvárók is. A vita, ha egyáltalán van, Orbán hajdani kihívójáról szól, nem arról, miként lehetne a választók bizalmát visszanyerni, a demokráciát visszaállítani. Mintha már most is arra keresnének biztosítékot, hogy a kihívó alulmaradjon.

Elolvastam Gyurcsány Ferenc dolgozatát. Mivel nem tartozom a megváltást kereső szektához, nem újnak tűnő ötleteket, választási kütyüket kerestem, hanem elemzéseket, javaslatokat. A röpirat húsz oldalán legalább tizenöt újrafogalmazott, a mai realitásokhoz igazított, szintetikus gondolatot találtam. Olyan érveket, amelyek nemcsak választási kampányra jók, hanem tisztességes, jó kormányzásra készülő szövetség alapját is képezhetik.

Nyomát sem leltem annak, hogy Gyurcsány miniszterelnöki posztért állna sorba. Ellenkezőleg; kimondja, hogy a baloldal összefogásában a főszerep és az ezzel járó felelősség a baloldal legerősebb pártjának jut.

Alain francia filozófus szerint aki azt állítja, hogy bal- és jobboldal között nincs különbség, nem baloldali. Hozzátenném, hogy aki mást a gondolkodástól kíván eltiltani, nem a baloldal győzelmét kívánja.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.