Sokan és régen követeltek már számos, napról napra kiszolgáltatottabbá váló kisebbség legalább fizikai biztonsága érdekében szemléletváltást. Azt, hogy a bíróságok hajlandóak legyenek észrevenni és szankcionálni, hogy akit például melegfelvonuláson ütnek meg fasiszta ocsmányságokat ordibáló ellentüntetők, az nem szimpla garázdaság vagy testi sértés, hanem gyűlölet-bűncselekmény áldozata. Noha pár éve a homofób indíték is bekerült a vonatkozó szabályozásba, csak néhány napja született az első erre hivatkozó ítélet. Most, hogy ezen is túl vagyunk, továbbra sincs semmi okunk az örömre.
A tettes, egy fiatal évei végén járó nő, kicsi gyerekkora óta pária, a társadalom számkivetettje. Intézeti gyerekként nőtt fel, prostitúcióra kényszerítették, mikor kijött, éveken át élt szadista bűnözők rabszolgájaként, a legteljesebb fizikai kiszolgáltatottságban, és a közösség, az állam – illetve az a szerve, amellyel találkozni volt módja, a büntetés-végrehajtás – lényegében soha nem védte meg semmitől. „Amikor kiengedték a börtönből, várták a futtatói. Visszament a börtönbe segítségért. Azt a választ kapta, hogy szabad ember, oldja meg” – írja a tárgyalásról tudósító Index.
Lehetünk őszintén megdöbbenve, persze, hogy válaszként megtalálta ennek a keserves világnak a leggyűlölettelibb, legátkozottabb látszattagadását, a fasiszta erőszakot. Rémes dolgokat csinált, gyerekek kiirtását szorgalmazta Facebook-oldalán, mert cigánynak születtek, buzizott, fenyegetett, ütött. Ha jogerőre emelkedik az elsőfokú ítélet, három évig ülni fog. Az ügyész szerint nem lett volna szabad hagyni, hogy bárkinek ilyen élet jusson, de ha már így alakult, előbb-utóbb akkor is fel kell nőni, vállalni kell tetteinkért a felelősséget.
