Fontos dolgot fogalmazott meg Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, amikor a Világgazdaságnak azt mondta: „Magyarországnak nem a gazdasági teljesítőképességéhez mérten, hanem a fölött kell megfizetnie az orvosokat.” Különben elmennek. Itt maradunk az uniós pénzből felújított, de üres kórházakkal. A nyugati világban általános az orvoshiány, a fejlettebb országok az ottanihoz képest is jó fizetéseket kínálnak a kórházaikat működtetni kész bevándorlóknak.
Nyilván sokan értenek egyet Dénes Tamással, ilyen a piac, az extra árat is meg kell fizetnünk azért, amiből hiány van, de nem nélkülözhetjük. Ez az egyszerű törvény azonban jelen esetben aligha alkalmas a piaci egyensúly helyreállítására. A magyar orvosok a jobb német és angol fizetésekért mennek el, olykor éppen azoknak a német doktoroknak a helyére, akik a még jobb pénzekért már a tengerentúlon vannak. E vándorlást legfeljebb az állítaná meg, ha Magyarország megadná a sor túlsó végéről diktált amerikai orvosbéreket. Ami képtelenség.
Ebben a nemzetközi játszmában a magyar orvosbérek szintje legfeljebb abból a szempontból számít, hogy a keletről, délről vándorló orvosok minket vagy valamelyik szomszédunkat választják az európai megtelepedésre. Magyarország a probléma felismerésével sincs egyedül. John Dalli egészségügyért és fogyasztópolitikáért felelős európai biztos már 2011-ben közölte, tíz éven belül egymillió munkahely maradhat betöltetlenül a kontinensen az egészségügyben, ez komoly kockázatot jelenthet a betegeknek és egyenlőtlenséghez vezethet az ellátásban.
