galéria megtekintése

A doktorkérdés orvoslásáról

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 07. számában
jelent meg.


Danó Anna
Népszabadság

Fontos dolgot fogalmazott meg Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, amikor a Világgazdaságnak azt mondta: „Magyarországnak nem a gazdasági teljesítőképességéhez mérten, hanem a fölött kell megfizetnie az orvosokat.” Különben elmennek. Itt maradunk az uniós pénzből felújított, de üres kórházakkal. A nyugati világban általános az orvoshiány, a fejlettebb országok az ottanihoz képest is jó fizetéseket kínálnak a kórházaikat működtetni kész bevándorlóknak.

Nyilván sokan értenek egyet Dénes Tamással, ilyen a piac, az extra árat is meg kell fizetnünk azért, amiből hiány van, de nem nélkülözhetjük. Ez az egyszerű törvény azonban jelen esetben aligha alkalmas a piaci egyensúly helyreállítására. A magyar orvosok a jobb német és angol fizetésekért mennek el, olykor éppen azoknak a német doktoroknak a helyére, akik a még jobb pénzekért már a tengerentúlon vannak. E vándorlást legfeljebb az állítaná meg, ha Magyarország megadná a sor túlsó végéről diktált amerikai orvosbéreket. Ami képtelenség.

Ebben a nemzetközi játszmában a magyar orvosbérek szintje legfeljebb abból a szempontból számít, hogy a keletről, délről vándorló orvosok minket vagy valamelyik szomszédunkat választják az európai megtelepedésre. Magyarország a probléma felismerésével sincs egyedül. John Dalli egészségügyért és fogyasztópolitikáért felelős európai biztos már 2011-ben közölte, tíz éven belül egymillió munkahely maradhat betöltetlenül a kontinensen az egészségügyben, ez komoly kockázatot jelenthet a betegeknek és egyenlőtlenséghez vezethet az ellátásban.

 

Az sem újdonság, hogy a globális problémára globális megoldás kellene. Szócska Miklós korábbi egészségügyi államtitkár arról beszélt, hogy megoldás csak az EU központi büdzséjéből finanszírozott foglalkoztatáspolitikával képzelhető el. Ebbe az irányba azonban egy lépést sem tett az unió. Andor László foglalkoztatási biztos tavaly közölte: amennyiben az Európai Unió keleti országai úgy érzik, hogy az egészségügyi ellátórendszerüket veszélyezteti az orvosok elvándorlása, nekik kell megtalálniuk a megoldást. Dénes Tamásék javaslata formailag megfelel ennek a tanácsnak.

Korábbi közvélemény-kutatásokból azt is tudjuk, hogy az egészségügyi bérek emelésének jelentős a társadalmi támogatása, ugyanakkor kétséges, hogy milyen következményekkel járna az ágazat gazdasági teljesítőképességen felüli dotálása. Az is nehezen érthető, hogy miért válaszolna valaki piaci keresletre nem piaci megoldással. Nevezetesen, hogy állami erővel csoportosít át pénzt, figyelmen kívül hagyva, hogy a közösség szegény. És miért pont az egészségügyre költsön, miért ne a gyerekre például?

Nemcsak a gazdasági következmények kétségesek, hanem a társadalmi hatások is. Elképzelhető- e, hogy a rendőrök, pedagógusok, más közalkalmazottak elfogadják, hogy van olyan adóból fizetett réteg, amely jóval előttük éri el a nyugati bérszínvonalat? Dénesék igényét nem érdemes statikusan szemlélni. A hiány által felhajtott ár sosem maga a megoldás, hanem csak az ösztönzés a hiány megszüntetésére. Ha nem lehet tovább csökkenteni a szükségletet, ha kevés az orvos, akkor többet kell képezni.

Ez sem új találmány. Szócska államtitkár már tavaly mondta, hogy lényegesen több orvost és nővért kell képezni. Nincs az a béremelés, ami ezt kiválthatná. Hogy akkor még többen mennének el? Szimpla a válasz: és többen is maradnának. Jut is, marad is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.