Ám az utcán egy csepp dráma sem volt érezhető. Amikor néhány, különböző országokból érkezett újságírókollégával együtt megérkeztünk az említett arlingtoni szavazóhelyiségbe, egyetlenegy szavazó volt a teremben. Munka tehát nem volt, így a szavazást lebonyolító bizottság elnöke, Daniel szívesen beszélgetett velünk. „Hol vannak a pártok választási megfigyelői, akiket azért küldtek, hogy biztosítsák a szavazás tisztaságát?” – kérdezték rutinból a kelet-európaiak.
„Nyolc éve csinálom ezt, és azóta egyetlen pártküldöttel találkoztam. Ő sem volt bent sokáig” – válaszolta kicsit értetlenül. „Mennyire nehéz betartatni a szabályt, hogy a szavazóhelyiség bejáratától negyven lábra lehet kampányolni, azon belül már nem?” – kérdezzük. „Nem nagyon mérjük ki. Évek óta mindenki tudja, hogy körülbelül ott az a kuka a határvonal” – mutat ki az üvegajtón. A szemetesen túl tényleg állnak ketten is kampánykitűzőkkel, kimegyünk.
A libertariánus párt képviselőjelöltje, illetve a városi bizottságba pályázó egyik demokrata jelölt jött ki az utolsó pillanatban választókat győzködni. Udvarias kézfogással üdvözlik egymást. „Az emberek nem kérdezik meg, hogy biztosan elmenti-e a gép a szavazatukat?” – hangzik el a kötelezőnek tűnő kérdés, miközben az elektromos szavazógépekkel ismerkedünk. „Azt hiszem, egyszerűen megbíznak a rendszerben” – hangzik a válasz.
Nem csak Arlingtonban, hanem az elmúlt hónapokban Amerikában sehol sem tapasztaltam választási izgalmat. Az amerikai lapok címoldalai teli voltak arról írott cikkekkel, hogy vajon tényleg ez-e az utóbbi idők legunalmasabb választása. Az embereknek valóban elegük van a demokratákból és Barack Obamából, de ez nem volt elég ahhoz, hogy tömegesen menjenek el szavazni. Virginiában, mint a legtöbb államban, a választásra jogosultak negyven százaléka sem voksolt.
A választások másnapján pedig nem estek pánikba a demokratákat támogató ismerőseim, senki sem tervezett tüntetést, vagy akart emigrálni. Csak sóhajtottak: már megint a republikánusok! De nem baj, két év múlva megint szavazunk.
Az állam vezetése továbbra is bénult marad, de az ország nem. Amerika nagyon sok fontos ügyben egy irányba halad. Lassan minden államban alapvető értékké válik a meleg- és leszbikus közösség jogegyenlősége és a nők terhességmegszakításhoz való joga.
Egyre több államban legalizálják a marihuánát. Törvény rendelkezik arról, hogy a nőknek azonos munkáért azonos bért kell kapniuk. Ezeket már a republikánusok is csak félve merik megkérdőjelezni, nem is harsogták az ellenkezőjüket a kampányban. Nem tudják már sokáig figyelmen kívül hagyni az illegális bevándorlók és a klímaváltozás problémáját sem, nem azért, mert Obama vagy a demokraták így akarják, hanem mert saját politikai sírjukat ásnák meg vele.
