Délután fél négy körül járt az idő. Csaknem két órával később, a kordon szétszerelése után, az asszony elindult hazafelé. Barátnőjével beszélgetve sétált, át a Szabadság téren. Barátnőjének furcsa érzése támadt. Mintha követnék őket... Az asszony nevetett. Ne hülyéskedj…
|
Pénteki kordonbontás, bűnjellel
Mohai Balázs / MTI |
Alig fejezte be a mondatot, amikor civil ruhás rendőrök vették körbe. Öten voltak. Négy férfi és egy nő. Parancsnokuk kissé morcosan afelől érdeklődött, elismeri-e tettét. Az asszony elcsodálkozott. Jesszusom, mit követett el?
Aztán elismerte. Ja, ha arról az „n” betűről van szó, igen, azt ő írta ki.
Az öt rendőrből hárman maradtak. Két férfi és egy nő. Egyikük a célszemélyt tartotta szemmel, nehogy elszökjön. Másikuk elkérte az igazolványait, és nekilátott kitölteni a hivatalos papírokat. Majd felszólította az asszonyt a filctoll átadására, amelyet bűnjelként lefoglalt. A rendőrnő pedig végig videózott. Felvette a teljes akciót, az első pillanattól az utolsóig.
Nyilván kötelező az ilyesmi, ha kirívóan súlyos bűnügyekben kell intézkedni. Mert bizony, ahogyan a papírokat töltögető rendőr néhányszor megjegyezte, ebben az esetben bűncselekmény történt.
Két dokumentum készült. A „Jegyzőkönyv lefoglalásról” címet viselő irat az „1 db Stabilo márkájú filctoll” elvételét rögzíti tárgyszerűen, kitérve az objektív körülményekre is (helyszín, időpont, a rendőrök neve és beosztása, valamint a „lefoglalást szenvedő” kiléte és személyes adatai).
A másik papír a gyanúsított részére szóló idézés, amelynek a Btk. ilyen és ilyen paragrafusa alapján, rongálás vétségének megalapozott gyanúja miatt kell eleget tenni az V. kerületi kapitányságon.
A kétgyerekes asszony, akitől lefoglalták a filctollat, akit a ponyvára írt „n” betű miatt bűncselekmény gyanúsítottjaként beidéztek a kapitányságra – történetesen a feleségem.
Azóta többször elképzelte, ahogyan a tömegben elvegyült rendőrök látják, amint írni kezd a ponyvára, nem lépnek közbe, hanem órákon át figyelik minden mozdulatát, lesik, mikor indul haza, a nyomába erednek, de még akkor se csapnak le, várnak a megfelelő alkalomra, amíg a tér túlsó végéhez ér, jó messze a többiektől…
Próbálom azzal vigasztalni, hogy Mécs Imrével az élen tucatnyi demonstrálóval szemben indult rendőrségi eljárás. Nincs egyedül, jó társaságba került.
Feleségem máskülönben jobban van, már nem sír a felháborodástól. Inkább csak azt a kérdést ismételgeti, amit magyarok milliói tesznek fel maguknak egyre gyakrabban és egyre keserűbben: milyen országban élünk?
