galéria megtekintése

A bringa a szakadékban

9 komment

Fábry Béla

Valami mozdulni látszik. A miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete, nyomukban a zuglói Teleki Blanka Gimnázium pedagógusai nem kavicsot dobtak, hanem sziklát gördítettek az oktatási rendszer állóvizébe. A huszonnyolcezret meghaladta már a kezdeményezéshez egyénileg csatlakozók, a félezret a csatlakozó nevelőtestületek – óvodák, iskolák – száma.

Sok iskola diákközössége is érettségről tanúskodva fogalmazta meg támogatását. Ez még nem a kritika kritikus tömege, de már olyan nagyságrend, amire az oktatási kormányzat is felfigyelt. Nem volt elegendő Czunyiné államtitkár asszony „emeljük a pedagógusok bérét" mantrája, Balog Zoltánnak kellett Miskolcra mennie, hogy rácsodálkozzon arra a lehetetlen helyzetre, amivel az osztálytermi munka szakemberei nap nap után szembesülnek. „Túltoltuk a biciklit” – fogalmazott a miniszter a miskolci „valóságfürdő” után.

Hiába volt az oktatási szakemberek figyelmeztetése folyamatosan 2011 óta, az akarnok politikusok és az őket hűségesen kiszolgáló vazallus szakemberek nem vettek figyelembe semmilyen érvet, tényt, adatot. Még saját elemzéseiket sem. Tolták a bringát ezerrel a szakadék felé, nem érdekelte őket senki és semmi. S most csodálkoznak, hogy ott a bringa, az oktatási rendszer mindenestül a szakadékban.

 

Most egy közösség, melynek tagjai lelkiismeretes munkájukkal tartották a lelket a gyerekekben, fiatalokban, tartották működőképes állapotban a rendszert, vették a bátorságot és nevén nevezték a király ruházatát. Ez hatott. Kezdetben félve ugyan, kevesen, később, nem kis részben a nyilvánosság közvetítésével a kezdeményezésben önmagukra ismerve egyre többen, nevüket, intézményüket is vállalva fejezték ki egyetértésüket.

Marabu rajza / Népszabadság-grafika

Balog Zoltán művelt ember, vélhetőleg ismeri a vonatkozó Parkinson-törvényt. Ha egy kezdeményezést el akarsz lehetetleníteni úgy, hogy téged ne hibáztassanak, hozz létre az ügyben bizottságot. Ezt most miniszter úr Közoktatási Kerek­asztalnak nevezi, ahová a vazallus szervezeteket – NPK, MMA, MKIK, Klik – hívja meg „szakmai” egyeztetésre, továbbá külön kerekasztalt szervez a szakszervezeteknek, civil szervezeteknek, és regionális, területi és helyi bútordarabokat is vizionál. Olyan sajátos egyeztetési folyamat kezdődik rövidesen, aminek a végeredményét Balog Zoltán már meg is fogalmazta. Korrekciókat terveznek az adminisztráció terén, a pedagógusok minősítési rendszerében, az igazgatók pedig bankkártyát kapnak, hogy tudjanak krétát venni. Nagyjából ennyi.

Ez, úgy tűnik, a pedagógusoknak kevés. Január végén, válaszul a minisztériumi ­megnyilvánulásokra, a két vezető szerepet játszó gimná­zium újabb, közös aláírású levélben sorolta szakmai érveit, a közneve­lési rendszer legfontosabb változást igénylő ügyeit. A miskolci Herman Ottó Gimnázium közössége álláspontjuk nyomatékosítása érdekében február 3-án délutánra békés demonstrációt, fáklyás felvonulást hirdetett. Budapesten, a csatlakozó iskolák városaiban azon pedagógusok részére, akik nem tudnak Miskolcra utazni, szolidaritási eseményekre kerül sor.

Hogy, hogy nem, a Klik február 3-án délutánra (egy-két helyen 4-ére) országszerte területi pedagógusfórumokat szervez. Nem lenne ezzel gond. Túl vagyunk a félév végén, összeszedték a tapasztalatokat, előttünk számos feladat, beiskolázás, felvételik, érettségi, szakmunkásvizsga, ami kívánja a koordinációt, talán még új információk is segíthetik e feladatok megoldását.

Csakhogy éppen arra az időpontra időzítették a fórumot, amikor Miskolcon és az ország váro­saiban a pedagógusok a köznevelési rendszer működésképtelensége miatt utcai demonstrációt szerveznek. A Klik lépése azt jelzi, hogy az oktatási kormányzat fél. Fél attól, hogy a pedagógusok soha nem látott méretű utcai megmozdulással nyomatékosítják a rendszer alapjait is érintő változtatási követeléseiket. E félelem hozta működésbe a diktatúra reflexét: a munkáltató a munkavállalóknak fórumokat szervez, ahová a munkavállaló pedagógusokat „elvárják”. Ez földszintes válasz a miskolci kezdeményezésre. S akkor még jóindulatúak vagyunk. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a megfélemlítés szándéka vezette azokat, akik ezt kitalálták. Azt gondolják, hogy az elégedetlenségnek a palackból kisza­badult szellemét egy ilyen trükkel vissza lehet tuszkolni a palackba. Tévednek.

Ha közel ötszáz intézmény pedagógusai voltak olyan bátrak, hogy testületi döntést hoztak a hermanos-telekis kezdeményezéshez ­való csatlakozás kapcsán saját elégedetlenségük kifejezésére, akkor egy klikes fórum kevés lesz ahhoz, hogy azt mondják, tévedtünk. Még akkor is, ha e fórumokon fogják ismertetni azokat a kormányzati lépéseket, amelyek az elégedetlenség csillapítását hivatottak szolgálni.

Most is túltolják a biciklit. Balog Zoltán egyeztetést ígért, de az egyeztetés kezdete előtt már megvan az egyeztetés eredménye, a korrekciók. De e korrekcióktól a köznevelési rendszer meghatározó elemei, amelyek méregcseppeket „gyöngyöztek” az évek alatt minden pedagógus poharába, mérgezve a gyerekek és a szülők mindennapjait is, nem változnak meg. Sorsfordító napok következnek, akármi lesz is a vége. Most mi, pedagógusok vizsgázunk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.