galéria megtekintése

A blöffök valósága

12 komment


Lakner Zoltán

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot – szól a Harmonia Caelestis híres kezdőmondata. Márpedig ez az idei tusnádfürdői beszédből is kiderült, Orbán nem az, aki „keresztülhazudja magát az igazságig”, inkább olyasvalaki, aki elég jól ismer bizonyos igazságokat, hogy rájuk építse a félrevezetést.

A mai Európát a biztonságérzet elvesztésének sokkja jellemzi, egyebek mellett azért, mert visszatér a halálos merényletek szörnyű korszaka. Európa vezetői tehetetlennek látszanak, ami rímel arra a másik trendre, hogy a kontinens népességét, gazdasági és geopolitikai erejét tekintve veszít jelentőségéből. A veszélyeztetettség érzését válságok sora teszi szorongást okozó mindennapi élménnyé, kioltva a reményt, hogy a dolgok előbb-utóbb megoldódnak. A politikai centrumot jelentő bal- és jobbközép politikai elit lába alól kicsúszik a talaj.

Orbán a bizonytalanság e korában a korlátok eltűnését érzékeli. Az átrendeződés közepette az eddig ismert Európa megszűnésére teszi tétjeit, egyúttal sietteti annak bukását. A ma létező uniót bírálja, mert az gyenge, de azért is, ha közös politikákat próbál a tagállamokra „erőltetni”. Az európai hadsereg követelése sem tűnik többnek blöffnél. Egy ilyen hadsereg sehogyan sem illik a nemzeti szuverenitás védelmezésének politikájához, viszont mivel valószínűleg nem jön létre, az unió gyengeségének újabb bizonyítékaként szolgálhat majd.

 

A magyar miniszterelnök a rossz ­európai közérzet igazságát kreatívan vegyíti a csúsztatásokkal. A migráció, a terrorizmus és a bűnözés ok-okozati összefüggésének mint ténynek az alátámasztására tusnádfürdői beszédében egy Századvég-felmérést idézett, amely azt mutatta: az európai közvélemény többsége úgy véli, szoros a kapcsolat e jelenségek között. A migrációs nyomás tartósságára vonatkozóan meglehetősen szabadon kezelt népesedési prognózisokat idézett. A „régi” Európa gazdasági hanyatlásának felvázolása során nem szólt arról, hogy az IMF szerint 2015-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem világranglistáján az első húszban tizenkét ­európai (nem mind uniós) ország szerepelt. Az uniós országok körében viszont Magyarország hátulról az ötödik.

Az életszínvonalára érzékeny magyar választónak szánt tusnádfürdői érvelés alaptétele az volt, hogy Nyugaton a fiatalok többé nem bízhatnak a szüleikénél jobb életben. Ellenben Közép-Európában és Magyarországon igen, ha betartják a törvényeket, tisztelik a szüleiket és szorgalmasak. Ez még az előzőnél is merészebb blöff, amibe azonban a miniszterelnök gondosan beépítette a kihátrálás lehetőségét. Hiszen voltaképpen arról van szó, hogy aki nem boldogul, az a jólétre érdemesítő feltételek teljesítését mulasztotta el. Talán készül majd erről is egy közvélemény-kutatás.

A kormányfő politikai fennmaradása függ attól, hogy az újabb és újabb felmerülő ügyeket be tudja építeni a már létező gondolatkonstrukcióiba. Lenyűgöző alkalmazkodási képessége azonban csak nagyszabású ellentmondások árán működtethető. Az orbáni politika talán legmélyebb ellentmondása, hogy a status ­quót feltörni látszó politikus hat év kormányzás után valójában a társadalmi hierarchia, a politikai dominancia, a tekintélyelvű vezetés, a kiépült klientúra megőrzéséért meg az ezeket támogató nemzetközi viszonyrendszer kialakításáért küzd.

Amikor Orbán „megvédi” az országot, önmagát védi attól, hogy hatalmának eredményei mérlegre kerüljenek. Az ellenségek nem fogyhatnak el, mert akkor ő következne.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.