Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot – szól a Harmonia Caelestis híres kezdőmondata. Márpedig ez az idei tusnádfürdői beszédből is kiderült, Orbán nem az, aki „keresztülhazudja magát az igazságig”, inkább olyasvalaki, aki elég jól ismer bizonyos igazságokat, hogy rájuk építse a félrevezetést.
A mai Európát a biztonságérzet elvesztésének sokkja jellemzi, egyebek mellett azért, mert visszatér a halálos merényletek szörnyű korszaka. Európa vezetői tehetetlennek látszanak, ami rímel arra a másik trendre, hogy a kontinens népességét, gazdasági és geopolitikai erejét tekintve veszít jelentőségéből. A veszélyeztetettség érzését válságok sora teszi szorongást okozó mindennapi élménnyé, kioltva a reményt, hogy a dolgok előbb-utóbb megoldódnak. A politikai centrumot jelentő bal- és jobbközép politikai elit lába alól kicsúszik a talaj.
Orbán a bizonytalanság e korában a korlátok eltűnését érzékeli. Az átrendeződés közepette az eddig ismert Európa megszűnésére teszi tétjeit, egyúttal sietteti annak bukását. A ma létező uniót bírálja, mert az gyenge, de azért is, ha közös politikákat próbál a tagállamokra „erőltetni”. Az európai hadsereg követelése sem tűnik többnek blöffnél. Egy ilyen hadsereg sehogyan sem illik a nemzeti szuverenitás védelmezésének politikájához, viszont mivel valószínűleg nem jön létre, az unió gyengeségének újabb bizonyítékaként szolgálhat majd.
