Feleségem jogász, én meg szinte szakértője vagyok az idióta nyelvezetnek, és naponta találkozom jogi szövegekkel, többet jártam bíróságra, mint az egész utca együtt. Egy délelőttön át tanulmányoztuk, elemeztük, fejtegettük a szöveget, oldalak százait gugliztuk ki, jogszabályhegyeket néztünk végig, hogy a szomszédnak a kiskertjén álló két sufnira vajon kell-e építményadót fizetnie vagy sem, és mennyit, és hány négyzetméter után. Mi van, ha ő csak vagyoni értékű jog birtokosa?
Nem o'rourke-ozom végig, bár megérdelmé. Első kérdés az íven: „Bevallás fajtája: a; Megállapodás alapján benyújtott bevallás b; Nem megállapodás után benyújtott bevallás."
Mi a jó édesanyád hasznos alapterületű helyrajzi számonkénti tulajdonát képező rendeleti mentessége van, baszkikám? Miben állapodott meg a kicsoda a kicsodával? Küldtetek egy papírt, „bevallást" (mintha legalábbis valami megtört bűnös lennék, aki térdre rogy ura előtt, és vall; konfesszió, mi?), bazmeg, nem állapodott itt meg senki senkivel, miről beszélsz, te szerencsétlen?
Második kérdés: Bevallás benyújtásának oka: a; adókötelezettség keletkezése (az csak úgy keletkezik, ja, mint a cseppkő) b; változás bejelentése c; adókötelezettség megszűnése.
Megmondjam, mi a bevallás benyújtásának OKA? Meg fogol lepődni, baszkikám. Az, hogy kiküldtétek ezt a szar ívet, és azzal fenyegettek, hogy meg leszek büntetve, ha nem vallok be valamit, amit el sem követtem. Most szívattok? Nem keletkezett itt semmise. Az két sufni harminc éve ott áll, ahol most.
Végül egy félórás telefonbeszélgetéssel sikerült tisztázni a helyzetet. Akkor mi az úristennek ez az ívezés? Hívjanak föl, küldjenek csekket, egy ívet, amin rajta van, mit kell befizetni, miért, ne kérdezgessenek, faggassanak olyasmikről, amiket pontosan tudnak.
És akkor most a poklok pokláról, az szja-bevallásról nem is merek írni. Pedig én huszonöt éve nyomon a P. J. O'Rourke-i agybajtréninget, minden évben saját magam készítem el, az utóbbi öt-hat évben egyszer sem sikerült saját erőből, mindig föl kellett hívnom valakit.
Négy, azaz négy darab számot kellett közölnöm a NAV-val. Négy olyan számot, amit ők pontosan ismernek. Ehhez a négy számhoz kellett letöltenem egy kőkorszaki, ocsmány javás programot, amely egy huszonvalahány oldalas kérdőíven próbált végigvinni, tökéletesen értelmetlen, sőt direkt félrevezető hibaüzenetekkel, amiket – dörzsölt bevalló vagyok – sikerült kicseleznem. De előtte még kétszer frissítettem, és kétszer telepítettem újra a Javát, a Java minden alkalommal megpróbálta átállítgatni a böngészőim alapbeállításait, lefagyott, újraindult, a batch fájl nem futott le, illetve hibás volt, de nem jelzett hibát, nem indította a programot, kikerestem szépen a .jar kiterjesztésűt, azt indítottam (akinek nincs egy kis DOS-os rutinja, az hogy oldotta meg vajon?), és két-három óra alatt végül el tudtam küldeni azt a négy darab számot a NAV-nak.
Lehet, hogy van ennek az egésznek értelme, de nem akarom tudni, micsoda.
