„Bármi megtörténhet” - mondta az elmúlt évek legcéltudatosabb beszédét produkáló (vitamentesen politizáló) Orbán Viktor Tusnádfürdőn. A nézetek minimális ütköztetéséről leszoktatott sokaság teljesen védtelen lesz az Orbán által vizionált korszakban.
Ember legyen a talpán, aki az uborkaszezonban kihámozza a lényeget a vitáktól teljesen mentesített Magyarországon. Apró morzsák jutnak csak a közügyek iránt érdeklődő, de a folyamatos hazudozástól elcsigázott közönségnek. Olyan hírek, amelyek felfoghatók politikapótléknak is. Stadiont avatnak Fidesz-barokk lemezsassal, aranylik a focilabda-formájú országalma a giccses és sokakat sértő (szintén sasos) megszállási emlékmű leigázott arkangyalának mancsában, sámándobot vernek a Kurultaj törzsi gyűlésén az időtlen ősmagyarok, ráöntik az átnyálazhatatlan, himi-humi trafikpályázati papírtengert a nyilvánosságra.
Nyaral a fél ország, közben a lényeg – például az, hogy miért és hogyan vállalta az orbáni adminisztráció a paksi atomerőmű bővítését – természetesen nem derülhet ki. Semmiről sem. Az sem tudható meg pontosan, hogy Lázár János kivel és miért járt Londonban. Mesteri módon működik a NER hazugságcsepegtető rendszere. Van hozzá lelkendezve tapsikoló sajtó, a híradószerkesztőknek már meg sem kell üzenni, mi a dolguk, s mivel tudják meghosszabbítani karrierjüket a kontraszelektált médiavilágban. Szajkózzák maguktól: Kossuth-díj híján nem lehetett bemondani Bajor Imre halálhírét a tévében.
Itt járunk, ide jutottunk. Az orbáni nemes bosszú három csapásából kettő (a határon túli szavazók közreműködésével összehozott tavaszi kétharmad és az európai parlamenti választási siker) után arra készülnek, hogy az önkormányzati választáson teljesen eltörik az ellenzék (a liberális ördög) gerincét, s utána semmi nem akadályozza meg a tekintélyelvű elnöki rendszer bevezetését.
