Már hallani a gépház zaját a köztelevízióban is, pedig még meg sem kezdődött a próbaüzem. Besül majd nyilván egy-két henger, ki kell cserélni néhány főalkatrészt, köhögve, akadozva, de a szerkezet működni fog. Eleinte röhejes hibákkal, de nevetésre semmi ok.
Amikor 2000-ben Magyar Nemzet címen az Új Magyarország nevű napilapba olvasztották a nagy múltú Magyar Nemzetet, a fölháborodás nem ismert határokat. A tulajdonos – a hatalommal karöltve – nagy ívben tett a magasztos konzervatív eszmékre, a tradíciókra, és porig alázta a szakmát. A döntést a politikain kívül szimpla gazdasági szempontok vezették: akár a pártvilágban, a napilappiacon is koncentrálni kellett a jobboldali áramlatokat mind szellemiekben, mind anyagiakban.
Ami 2010 óta közszolgálat címén a médiavilágban folyik, nem más, mint a rendszerbe állítás folytatása, csak itt a pénz se számít. Szégyenteljesen, de nagyobb zökkenők nélkül vertek szét intézményeket, szüntettek meg alkotóközösségeket, írtak fölül mesterségbeli ízlést, nívót, etikát. A közszolgálatiság mibenlétét valamennyi kurzus kedvére értelmezte, de ez a kormány a definiálással sem töltött időt, lényegében mindenestől beszántotta.
