Ott van mindenütt. A párizsi metrószerelvény falán, az egyik plakátján, a gyorsvonat kocsijaiban vagy az autópályák felett elhelyezett információs táblákon. Az Axel Springer kiadó berlini székházának tetejére kifeszített óriásmolinón. A feliratok szövege változó. Charlie, Je suis Charlie vagy Nous sommes tous Charlie. Mindegy, hogy „Charlie vagyok” vagy „Mindnyájan Charlie vagyunk”, az üzenet nagyon is egységes és egyértelmű. Mindenki a Charlie Hebdo szerkesztőségében meggyilkolt áldozatokra emlékezik.
Szolidáris velük, a családtagjaikkal és Franciaországgal. Egy megtámadott nemzettel.
Rotterdamban hatalmas színes ceruzákkal vonultak az utcákra. Bukarestben olyan táblát készítettek, amelyen ceruzát fog a francia köztársaságot megtestesítő, Delacroix híres festményéről ismert Marianne. Sok helyen egy chilei karikaturista, Francisco J. Olea rajzát emelték a magasba. Olea fegyverbe szólít, a Kalasnyikovra emlékeztető „géppisztolyt” azonban rajzeszközökből alkotta meg. Töltőtollból, ceruzából, radírból és hegyezőből. Firenzében, a Signoria téren Michelangelo híres David-szobra is Charlie-ra emlékezik – a műalkotásra most fekete karszalagot kötöttek.