galéria megtekintése

2015 mondata

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 10. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

Ott van mindenütt. A párizsi metrószerelvény falán, az egyik plakátján, a gyorsvonat kocsijaiban vagy az autópályák felett elhelyezett információs táblákon. Az Axel Springer kiadó berlini székházának tetejére kifeszített óriásmolinón. A feliratok szövege változó. Charlie, Je suis Charlie vagy Nous sommes tous Charlie. Mindegy, hogy „Charlie vagyok” vagy „Mindnyájan Charlie vagyunk”, az üzenet nagyon is egységes és egyértelmű. Mindenki a Charlie Hebdo szerkesztőségében meggyilkolt áldozatokra emlékezik.

Szolidáris velük, a családtagjaikkal és Franciaországgal. Egy megtámadott nemzettel.

Rotterdamban hatalmas színes ceruzákkal vonultak az utcákra. Bukarestben olyan táblát készítettek, amelyen ceruzát fog a francia köztársaságot megtestesítő, Delacroix híres festményéről ismert Marianne. Sok helyen egy chilei karikaturista, Francisco J. Olea rajzát emelték a magasba. Olea fegyverbe szólít, a Kalasnyikovra emlékeztető „géppisztolyt” azonban rajzeszközökből alkotta meg. Töltőtollból, ceruzából, radírból és hegyezőből. Firenzében, a Signoria téren Michelangelo híres David-szobra is Charlie-ra emlékezik – a műalkotásra most fekete karszalagot kötöttek.

 

Az egész világot megmozgatta, ami január 7-én Párizs szívében történt. Rio de Janeiróban a tengerparton gyűltek össze emberek, hogy színes ceruzákból keresztet formáljanak. New Yorkban olyan plakátokkal mentek ki, amelyeken a kivégzett áldozatok portréiból kivágott szempárok néztek vissza.

Isztambulban is sokan vonultak a francia konzulátushoz. Törökországban a szimpátiatüntetés különösen fontos, mert iszlám szélsőségesek azt üzenték az ottani szatirikus lapok munkatársainak, hogy úgy fognak járni, mint Cabu, Charb, Tignou s,Wolinski és a többiek. Kár, hogy a muzulmán világban viszonylag kevesen követték az isztambuliak példáját.

Hiába fenyegetnek, hiába ölnek az elvakult szélsőségesek. A világ visszaüzent, hogy a gyilkosok sosem fognak győzni. Az európai, az észak- és a dél-amerikai demonstrációk azt mutatják, hogy nagyon sokan úgy érzik: szolidaritást kell mutatni. Mert a mi életformánkat, a liberális demokrácia alapértékeit, a szólás- és a sajtószabadságot érte aljas támadás. Lehet, hogy ezek az – Európában is sűrűn hangoztatott – értékek ma egyesek szemében elcsépelt vagy feleslegesen felemlegetett dolgoknak tűnnek, de ilyenkor, rendkívüli vészhelyzetben különösen fontossá válnak. Mert ezen értékeket nem valami (értsd az iszlám vagy a muzulmánok) ellen, hanem valamiért hangoztatjuk. A szabadságért. A vélemény és a szólás szabadságáért. Amiben a szatírának, a humornak kitüntetett helye van. Mert minden szélsőséggel, minden elnyomással szemben hatékony a nevetségessé tétel fegyvere.

Még csak tíz nap telt el ebből a szörnyűségesen induló esztendőből, de a Twitter közösségi portálon rohamosan terjedő „JesuisCharlie” üzenet esélyes 2015 mondatára. Annál persze jóval több.

Jegyezzük meg!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.