Az is hülye, aki jóslásra adja a fejét. 2015 első felében úgy nézett ki, hogy az Európai Unió kilábal a válságból, ellenben az Orbán-kormány egyre mélyebbre süllyed a korrupciós botrányokba. Aztán jött a menekülthullám és a párizsi terrortámadás, új válságba taszítva Európát, ellenben világszerte szárnyakat adva a demagóg populistáknak.
Nem mintha rá lettek volna szorulva, a demagóg populizmus általában is szárnyalni szokott. Akkor van baj, amikor tehetséggel párosul, és ki vitatná, hogy Magyarországnak sikerült kifognia az utóbbi fél évszázad nemzetközi összehasonlításban is egyik legtehetségesebb demagóg populistáját. Akinek ráadásul, mint a jó kapusnak, még szerencséje is van. A külső körülmények valahogy mindig kedvezően alakulnak, ellenzéke pedig megbízhatóan képes egy lépésről fölé rúgni a gólhelyzetet.
Persze az, hogy az év végén így áll a meccs, még semmit sem jelent. A történelemben sosincs végső sípszó. Iszunk egy korty pezsgőt, és jön az új forduló. A változatosság kedvéért ebben is az Angela Merkel által megszemélyesített Európa lesz a fő ellenfél. Ha a 2016-ban esedékes német tartományi választásokon meggyengül a kancellár, ha, és ezt egyelőre lehetetlen előre látni, bizonytalanná válnak 2017-es újraválasztási esélyei, azzal mindenhol az Európát szétverni vágyók kapnának erőre. Minden párhuzam sántít, ez se lesz tökéletes, de érdemes felidézni: Jugoszláviát is abban a reményben kapták szét, hogy különválva könnyebb lesz megoldani gazdasági gondjaikat, illetve az akkori vezetők be tudják biztosítani személyes hatalmukat. Volt ami sikerült, volt ami nem, a tömegek számára azonban a dolog távolról sem tűnik sikersztorinak.
