Hargitai Miklós: Rezsimítosz-rombolás

Készséggel elhisszük, hogy az Orbán-kormány szerint a XXI. századi Magyarország legnagyobb problémája (és az előző kabinetek legfőbb bűne) az energiaárak indokolatlanul magas szintje. Apró értelmezésbeli problémát okoz ugyanakkor, hogy egyrészt erről a súlyos nemzetstratégiai kihívásról egyetlen szót sem ejtettek a 2010-es választási programjukban, másrészt egészen 2012-ig tudomást sem vettek róla. Illetve utóbbi még így is erőteljes eufemizmus: a kormányzásuk első három évében durván növelték a rezsiköltségeket.

A KSH szerint 2010-ben 6,3 százalékkal nőttek a lakossági energiaárak. Nem utolsósorban azért, mert a „rezsicsökkentés kormánya” első intézkedései egyikével eltörölte a gázárkompenzációt, amivel a legkisebb jövedelemből élő mintegy 470 ezer ember számára azonnal 20 százalékkal megemelte a gázárakat. A következő évben szintén „az átlagot meghaladóan”, vagyis 5,7 százalékkal emelkedett a háztartási energiahordozók ára, felfelé tornázva nemcsak a rezsit, hanem az inflációt is. Majd, újra a KSH-t idézve: „2012-ben a háztartási energiahordozók esetében megszakadt az elmúlt években tapasztalt árnövekedési ütem lassulása, a drágulás mértéke (6,2 százalék) megközelítette a két évvel korábbi, magasabb szintet.”

Összefoglalva: Orbán Viktor, a rezsiháború vezénylő tábornoka három egymást követő évben az inflációt jócskán meghaladó mértékben növelte a magyar emberek rezsijét. Így 2012 végére több mint 19 százalékkal voltak magasabbak a lakosság rezsikiadásai, mint Orbánék hivatalba lépésekor. Ugyancsak a KSH-ra hivatkozva írhatjuk, hogy 2013-ban – összhangban a nemzetközi energiapiaci folyamatokkal – 17 százalékkal csökkent a lakossági energiaár, vagyis már csak egy kicsivel fizetünk többet az energiáért, mint a kormányváltáskor. Így aligha van ember az országban, aki hitelesen, számlákkal igazolni tudná, hogy ugyanabban a háztartásban, változatlan fogyasztói szokások mellett 2014 februárjában olcsóbban kapja az áramot, a gázt (az ivóvizet, a csatornaszolgáltatást, a hulladékszállítást stb.), mint 2010 februárjában.

Ennyi a nagy rezsiharc története: a küzdelmet a Fidesz-kormány egyrészt saját árnövelő intézkedései ellen vívja, másrészt az időközben különféle adókkal vastagon telipakolt szolgáltatók kivéreztetéséért (aminek meg is van az eredménye: az állami pénzből visszavásárolt Fővárosi Vízműveknél máris különféle trükkökkel kell – milliárdos nagyságrendben – közpénzekből kipótolni a rezsifronton elszenvedett veszteségeket).

Azt már csak a teljesség kedvéért kérdeznénk: egy országban, amely évente 1800 milliárd forintért importál energiahordozókat, tényleg olcsóbb lesz-e az energia attól, hogy az állam ráveszi a szolgáltatókat az árcsökkentésre. Annyit segítünk, hogy azt az 1800 milliárdot, amelyért a gázt, az olajat, a nukleáris fűtőanyagot a külpiacokon megvesszük, a kormányzati akarattól függetlenül mindenképpen ki kell fizetni – ha nem a villany- és a gázszámlában, akkor adókban, meg a termékek és szolgáltatások árában.

 

Németh Szilárd rezsibiztos – érdeklődése a kérdés iránt új keletű
Németh Szilárd rezsibiztos – érdeklődése a kérdés iránt új keletű
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.