Uj Péter: A bohóc tábora
Ahogy az országszerte borongós, egyre enyhülő időben aktivizálódnak a választópolgárok, úgy gyarapszik a pártszimpátiával számottevően nem rendelkezők mindössze néhány százalékponttal magasabb tábora. Ha a biztos pártválasztók táborának körében most vasárnap lenne a bizonytalanok tábora, akkor a bohóc tábora tovább gyarapítaná amúgy is jelentékeny támogatottsággal rendelkező táborát a felnőtt lakosság körében.
Egyre bővülő számban vélekedik úgy a lakosok szűkülő köre, hogy bruhaha.
Mondjuk, én, személy szerint csak megerősíteni tudom a közvéleménykutatók táborát, az általam gyakran felkeresett lakóhelyem körzetében szinte csak és kizárólag a bohóc választási plakátjai láthatók, meg még egy valami fölismerhetetlen joviális figura jópofáskodik panyókára vetett zakóval, szépen bevilágítva, ismerősei körében, de az nyilván nem politikus lesz, hanem valami hidraulikus lélekemelő ember, annyira karizmatikus-kisegyházasan állják körbe őt a lelkes hívek, és úgy fénylenek a tekintetek, és a fények is annyira mennyországiasak, hogy eljött, leszállott közénk.
Értem én, hogy a bohóc a Hazafias Népfront jelöltje, ezért van nyilvánvalóan kizárólagos jelleggel kampánya neki, de akkor legalább kiállhatna Pozsgay Imre mellette, hogy mégis lássa egyértelműen az ember, mielőtt meggyarapítja a táborát.
Szerintem, ha már ilyen üzbégugandai stílusúra sikerült ez a kampány, gyakorlatilag egy jelölttel, akkor ennyit megtehetnénk a demokratikus értékek védelmében.
Most, hogy már végre egy igazán tematikus téma tematizálódott a kampányban, miszerint az őszödi beszéd lett az aktuálisan legaktuálisabb skandallum, akár hátra is dőlhetek saját körömben, szavazási hajlandóságom, hála a szakszerű gyógyszeres kezelésnek, magasabbra hág, mint valaha, és ünnepélyesen megígérem, hogy nem gyarapítom többé a bizonytalanok táborát, ha most vasárnap lennének a pártpreferenciák.
Isten engem úgy segéljen.
