Érdekes-e egy hatalmától megfosztott, bujkáló diktátor vagy inkább teljhatalmú önkényúr? Az első esetre jobban bukik a média, mivel a történet drámai, a bujkálás beláthatatlan fejleményeket ígér és újabb tragédiákat. Az elmúlt évtizedekben láttunk hasonló eseteket: népmozgalmak kergették el a szerb Milosevicset, a grúz Sevardnadzét, több kirgiz elnököt is. Aztán jöttek az arab tavasz eseményei, amelyekben repültek a despoták Tunéziából, Egyiptomból, Libiából, s a mai napig támadják a szíriai Aszad kormányát. Ha akarjuk, ezek forradalmak. Az elkergetett vezetők valódi diktátorok voltak. Olyan választásokkal erősítették meg időnként hatalmukat, ahol nem lehetett az ellenzéknek esélye. Az országokat titkosszolgálatok révén uralták, a váltógazdaság, sajtószabadság, a gyülekezési jog, szabad média nem vagy csak alig létezhetett. Az előre lejátszott választásokat is meghamisították. (Ezek a rendszerek alig különböznek a putyini „irányított vagy szuverén” demokráciától. A jelzők itt, akár hajdan nálunk a szocialista, fosztóképzők.)

Viktor Janukovics elkergetése csapás Vlagyimir Putyin rendszerére. Az orosz elnök megfogadta, nem enged több „színes forradalmat”, nem hagyja, hogy a neki szolgáló vazallusokat elűzzék, s nem tűrheti, hogy rossz példát nyújtsanak az oroszoknak. Még azt képzelnék, hogy nekik is szabad! Csak bizakodni lehet, hogy nem indít akciót az Ukrajnához tartozó Krím vagy Szevasztopol bekebelezésére. (Ilyet tett Grúziában korábban.)

Janukovics tipikus posztkommunista vezető volt, de többségi szavazás juttatta a hatalomba. Többé-kevésbé fair feltételek mellett nyert, amit Putyinról nem lehet elmondani. Nem szüntette meg a parlamentarizmust, s nem számolta fel a sajtószabadságot. Janukovics és családja azért jutott hatalomra, mert ellenfelei megosztottak voltak, s jövőképük épp oly zavaros, mint az övé. Az ukrán politika az országot tulajdonló oligarchák irányítása alatt áll vagy állt. A kérdés tehát az: a kijevi tömegmozgalom egy diktátort sepert-e el? Vagy egyszerűen kiálltak a kormányzásra alkalmatlan korrupt báb mögül a korábban őt oda ültető erők? Az EU-nak aligha van terve a bő negyvenmilliós ország megsegítésére, de ha lenne is, az ukránoknak maguknak kellene kisegíteni magukat a bajból. Az ország megosztottsága miatt legalább három hiteles és milliók által elfogadott megmentési terv létezik az ukrán társadalomban. A Majdan nem az egész ország. Sőt.

Janukovics villája, talmi luxusa tükrözi a rablóvilágot, amely az ukránok nyakába ültette. Ismerős képletek uralkodtak ott: klánok vetélkedtek a koncért, a kölcsönökért, miközben az országban sok helyütt megrázó a nyomor. A diktatúrák nem a gyarapodó országokban, hanem a szűkös, sőt nyomorgó, bezárkózó társadalmakban jönnek létre, ahol egy-egy réteg megszavazza az odadobott ideiglenes kedvezményekért az őt megvető urait, a Családot.