Jól beütött nekünk a szentkúti búcsú, ellopták a lovunk szerszámkantárostú’. A mindnyájunk által legalább egyszer részegen elordított dalocska kezdősorai jutottak eszünkbe akkor, amikor hírét vettük, hogy elveszik tőlünk a házi pálinkafőzés vívmányát, nemzeti megmaradásunk utolsó mentsvárát. Az Európai Bíróság nemsokára ítéletet hirdet a hazánk ellen indított kötelezettségszegési eljárási ügyben, a tét a szabad pálinkafőzés, mely – áldassék a neve – Orbán Viktor egyik első, de nem utolsó népboldogító intézkedése volt. Ha elmeszelnek bennünket, márpedig nekünk erre mindig megvan az esélyünk, akkor Józsi bácsinak ugyanúgy jövedéki adót kell fizetnie az 50 liternél kevesebb mennyiség lecsepegtetése után is, mint Mr. Smithnek a whiskey-párlat után. Élesítheti a kaszát az oroszbarát CÖF, március végén az atom megvédése mellé a pálinkásbutykost is fel kell venni a gyarmatosítás elleni programba. A kormánypárti sajtó is ráerősíthet: Cohn-Bendit és Tavares csak ne vegye el a magyarok államilag engedélyezett adómentes bódulatát!

Szerencsére nincs minden veszve, írta a Magyar Nemzet, amit mi szentírásnak veszünk.

A nemzetgazdasági tárca, mely a világ legjobb nemzetgazdasági tárcái közé tartozik, az azerit, az oroszt, az iránit és a kínait is beleértve, már keresi a megoldási lehetőségeket. Magyarország –mely valószínűleg a legravaszabb, legkeletibb csatlakozási szerződést írta alá az EU-ba való belépéskor – reményeink szerint belecsempészte a dokumentumokba az otthoni pálinkafőzési klauzulát, amit, ha most megtalálnak, minden bizonnyal meghátrálnak, s az Európai Bíróságon is visszakozót fújnak.

És akkor nem lehet azt mondani, hogy Orbán Viktor álmainak kéklő egén sötét felhők gyülekeznek...