Sem a miniszterelnök, sem a hivatala nem cáfolta eddig ezt az állítást.

Pedig hevesen cáfolnia kellett volna, hiszen Orbán tudvalevőleg az igazság bajnoka, és nem tűri a valótlan állításokat. Ezek az állítások tehát valószínű elkerülték szeretett miniszterelnökünk figyelmét, mert az oroszok hazaküldéséhez nincs semmi köze.

De hát akkor kinek van?

Nos, már 1987-ben összeült a Szovjetunió és az USA tárgyalni, ami aztán bevezetett egy bizonyos enyhülési folyamatot a hidegháborúban. Ne felejtsük el, hogy ’85 óta az a Gorbacsov vezette a Szovjetuniót, aki a peresztrojka és glasznoszty meghirdetésével nagyban hozzájárult egyrészt ehhez az enyhülési folyamathoz, másrészt hathatósan bátorította (többek között) a magyar reformkommunistákat.

Jó két évvel később, ’89. december 2-án alá is írtak egy szerződést Máltán, amelyben a felek megállapodtak, hogy az oroszok kivonják a csapataikat Kelet-Közép-Európából, lehetőséget adva ezzel a demokratikus viszonyok kiépítésére ezekben az államokban, köztük Magyarországon is. Máltán tehát tulajdonképpen eltemették Jaltát, ahol a második világháború vége előtt Roosevelt, Churchill és Sztálin felosztotta Európát, ahogy aztán az 1989–90-ig maradt is.

A dolgot a felek titokban tartották, de az persze mégis kiszivárgott mindkét oldalról már a szerződés aláírása előtt. A politikailag érdekeltek feszült figyelemmel kísérték az eseményeket, egy „kísértet” járt körül Európában. Németországban (ahol akkor mint újságíró dolgoztam) is kezdett feléledni egy kis remény az újraegyesülésre, amiről addig is mindenki beszélt, de amiben komolyan szinte senki sem hitt. És Magyarországon már ’84 elején megjelent a Mozgó Világban a kommunista Nyers Rezsőnek egy cikke, amelyben a szocializmus minden dogmáját, a proletárdiktatúrát, a tervgazdaságot, az egypártrendszert és a magántulajdon tilalmát megkérdőjelezte – anélkül, hogy a szerzőt vagy a szerkesztőséget felelősségre vonták volna. A cikket, melyet egy barátom küldött ki nekem, le is fordítottam és elküldtem a (balliberalis) Frankfurter Rundschau-nak ahol teljes terjedelmében, két folytatásban le is hozták.

És persze meg kell említeni Pozsgay Imrét, aki ’89 januárjában nyilvánosan már nem ellenforradalomnak, hanem népfelkelésnek nevezte ’56-ot, kvázi legitimálva ezzel a forradalom egyik fő követelését, az oroszok kivonulását. Nem sokkal később, az MSZMP is megkezdte az előkészületeket a gyökeres változásokra a gazdaságban és bizonyos reformok bevezetésére, már nem egészen az (akkor még nem hivatalos) ellenzék nélkül. 1989 nyarán aztán összeült a kerekasztal, ahol már Orbán Viktor is helyet foglalt.

Amikor tehát Orbán ’89. június 6-án Nagy Imre újratemetésén abban a híres beszédében olyan hősiesen az oroszok kivonulását követelte, körülbelül olyan nagy kockázatot vállalt, mint most, ha a rezsicsökkentést „védi”. Annál is inkább, hogy az a történelmi bizottság kérte fel a beszéd megtartására, ami javarészt (reform) kommunistákból állt, akik természetesen „hallottak” valamit az USA és a Szovjetunió közti megállapodás küszöbön állásáról.

És 1990 nyarán, az első szabadon választott magyar miniszterelnök, Antall József továbbment egy lépéssel, és Varsóban már a Varsói Szerződés feloszlatását kérte.

Hamarosan meg is kezdődtek a tárgyalások az oroszokkal Moszkvában a csapataik kivonásáról Magyarországról, amelyek nyolc hónapig tartottak, és amelyeket magyar részről, csodák csodája, nem Orbán Viktor, hanem az Antall-kormány külgazdasági minisztere, Kádár Béla vezetett. Méghozzá olyan eredményesen, hogy az oroszok, akik eleinte 53 milliárd forint kártérítést követeltek (ami akkor sokkal több volt, mint ma), a végén egy fillér kártérítés nélkül – 1991 júniusában – hagyták el az országot. Összehasonlításképpen: a németek 64 milliárd márkát fizettek az oroszoknak a volt NDK-ból való kivonulásért.

Orbán most tehát úgy tűnik, hősiesen eltűri, hogy idegen tollakkal (az oroszok hazaküldésével) ékesítsék. Kérdés, mit fog csinálni, ha majd az ország nagy része az oroszok újra behozataláért (Paks) a pokolba küldi. Már csak a rettenetes kiadások miatt is. És akkor a nem teljesen uralható atomenergia borzalmas kockázatairól (Three Mile Island, Csernobil, Fukusima) még nem is beszéltünk.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.