Ha valaki olyan kérlelhetetlen antikommunista, mint a házelnök úr, nem csoda, hogy felajzott lelkiállapotba kerül, ha úgy érzi, balról már megint igazságtalanul bántják hőn szeretett hazáját.

Ilyenkor aztán nem próbálja meg magába fojtani az indulatait, hanem menten belemondja a Lánchíd Rádióba: hazugság, de jó esetben is „a felajzott lelkiállapot számlájára írható tévedés”, hogy a német megszállás emlékművével – vagy akár az alaptörvény szövegével – pártja és kormánya a holokausztért viselt felelősséget akarná elhárítani az országtól. Aki ilyet állít, az hecckampányt folytat, még ha a szerinte notóriusan balra húzó Mazsihiszről van is szó.

Ami kimondottan kevéssé ízléses állításnak mondható így az auschwitzi tábor felszabadításának emléknapjára időzítve, de Kövér Lászlót kétségkívül soha nem is a cizellált megfogalmazásaiért szerettük. Az azonban mégiscsak kérdés, hogy ha már a kormány elkövette azt az aljasságot, hogy a választási kampány hevében a Horthy-rendszer apológiáját rendelte meg egy giccses emlékmű formájában, érdemes-e mindezt sértett és kioktató kirohanásokkal is tetézni. Jó-e az nekik, sőt: nekünk mindnyájunknak, ha ebből is nemzetközi botrány kerekedik?

A legjobb úton vagyunk efelé, hiszen Braham professzor már rácsukta az ajtót a Fidesz-Magyarországra, amikor visszavonta a nevét a róla két éve elnevezett információs központról, és visszaadta a jelen kurzustól kapott kitüntetését. Persze őrá is lehet mondani, hogy felajzott lelkiállapotban cselekedett, de ettől még tény, hogy momentán az ő szavának nagyobb a hitele a világban, mint az összes magyar közjogi méltóságé együttvéve. És a vak is látja, hogy a professzor nem felajzott, hanem egyszerűen kétségbe van esve.