Most már ott tartunk, hogy a Szabadság térre álmodott új szoborkompozíció – az arkangyal után kapkodó birodalmi sas – a német megszállás áldozatainak kíván emléket állítani. Sőt: Schmidt Mária kiterjedt értelmezése szerint a második világháború valamennyi magyar áldozatának. Nem egészen így indult a dolog.

Az emlékmű létrehozásáról szóló kormányhatározat és az ahhoz kapcsoló kormányrendelet a Magyar Közlöny szilveszteri számában jelent meg. Mindkét irományt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jegyzi. A kormány társadalompolitikai szempontból fontos célnak tartja, hogy a német megszállás hetvenedik évfordulójára, 2014. március 19-re megvalósuljon az emlékmű, ezért kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánítja a projektet. Kiderül az is, hogy a végrehajtásért Lázár János miniszterelnökségi államtitkár és Fürjes Balázs budapesti kormánybiztos felel. Az V. kerületi önkormányzatnak pedig annyi a szerepe, hogy minél gyorsabban rábólintson a tervre.

Áldozatokról azonban egyetlen betű sincs – sem a kormányhatározatban, sem a kormányrendeletben. Csak annyi van, hogy „Magyarország német megszállásának emléket állító emlékmű”.

A fideszes sunyizmus újabb példája. A kormány először mindenfajta nyilvános egyeztetés nélkül hoz egy botrányos döntést, aztán amikor a közfelháborodás eléri az ingerküszöbét, bocsánatkérés helyett próbálja magyarázni a megmagyarázhatatlant.

Ha a kormánynak tiszta a lelkiismerete, és teljesen elhibázott módon ugyan, de a német megszállás évfordulóján valóban az áldozatoknak szeretett volna emléket állítani, akkor aligha spórolja meg, hogy előzőleg konzultáljon az érintett szervezetekkel. Csakhogy Heisler András, a Mazsihisz elnöke ugyanúgy a sajtóból értesült az ötletről, mint bárki más. Hiába a tiltakozás, a hatalom hajthatatlan. A Fidesz úgy óhajt megemlékezni az áldozatokról, hogy közben meggyalázza az áldozatok emlékét.

A Mazsihisz több okból is azt fontolgatja, hogy a holokauszt-emlékévvel kapcsolatban megszakítja az együttműködést a kormánnyal. Súlyos következményekkel járna, ha ez bekövetkezne. És ha bekövetkezik, azért nem a Mazsihisz lesz a felelős.

Közben még mindig csak találgathatjuk, mi késztette a Fideszt erre a több szempontból is ízléstelen szoborakcióra. Ha Orbán Viktor netán abban reménykedett, hogy a Szabadság téren március 19-én közösen fog emlékművet avatni egy rangos német politikussal, akkor valószínűleg csalódni fog. A német nagykövetség a diplomácia nyelvén, de félreérthetetlenül elhatárolódott a kezdeményezéstől, és bírálta a magyar kormányt.

A nagykövetség sajnálatosnak nevezi a kormány eljárását, mi szabadabban válogathatunk a jelzők között. Elsőre ez a szó jutott eszünkbe: gusztustalan.