Egyetlen számra várunk, amely elárulná, hogy a kormány szerint kilowattóránként mennyibe kell kerülnie az új paksi blokkokban termelt áramnak ahhoz, hogy a beruházás az Orbán–Putyin-alkuban rögzített feltételek mellett a reaktorok élettartamának végére legalább nullszaldós legyen.

Nem csak mi lennénk rá kíváncsiak: ellenzéki honatyák eddig legalább féltucatnyiszor kérdezték meg ezt Orbán Viktortól, illetve Németh Lászlónétól, ám a címzettek – törvényellenesen – mindannyiszor kikerülték a választ. Nagyon szeretnénk hinni, hogy a bővítés az évszázad üzlete. Ehhez csupán azt kellene bizonyítani, hogy a szóban forgó szám nem lesz nagyobb 16 forintnál, a jelenlegi szabadpiaci áramárnál.

Amikor a kormány – még az előző – utoljára végigszámolta, akkor 22-24 forintra jött ki a várható ár, vagyis már a fukusimai atombaleset és a világgazdasági válság előtt is jókora buktával tervezhettünk. Azóta a biztonság és a finanszírozás is sokkal drágább lett: az idei számítások már 30 fölötti áramárról, vagyis a piaci árszintnek nagyjából a duplájáról szólnak.

De nem csak ez nem stimmel Orbán Viktor és Lázár János tegnapi győzelmi jelentésében. Pontosabban: az a baj, hogy semmi sem stimmel benne. Nem igaz, hogy 2030 után a jelenleginél 30 százalékkal több áramra lesz szükségünk – ezt utoljára a válság előtt gondolták így, de azóta drasztikusan csökkent a felhasználás és a prognosztizált áramigény.

Kiderült, hogy az energiatakarékosság jobb üzlet, mint az erőműépítés, ráadásul gazdasági krízis idején is zakatol. Nem igaz, hogy a kormány a beruházás biztos megtérülésére számít – soha senki nem állt elő olyan számítással, ami ezt alátámasztaná. Nem igaz, hogy nem nő a függőségünk – a gáz 75 és az olaj 80 százaléka, meg Paks I üzemanyaga eddig is Oroszországból érkezett, most ehhez jön még Paks II fűtőanyaga, az orosz hitel és az orosz technológia, azaz szélsőségesen, Ukrajna és Belarusszia szintjén ki leszünk szolgáltatva Oroszország kényének-kedvének.

Nem igaz, hogy Oroszországnak mindent megért az európai atompiacra való bejutás – az EU-tagok közül Finnország már rendelt tőlük atomerőművet (más viszont rajtunk kívül nem fog). Csúsztatás, hogy az ország energiaigényének 55 százalékát fedezi majd Paks – az atomerőmű nem energiát, hanem áramot termel, amiből több mint 80 százalék jön majd egyetlen forrásból, ami egyedülálló Európában.

Biztosan nem lesz 40 százalék a magyar beszállítói arány – a csehek reménykednek 40 százalékban, de Csehországnak van saját reaktoripara, Magyarország viszont legfeljebb betont és némi acélt tudna szállítani a bővítéshez. Nem igaz, hogy tízezer munkahelyet teremt a beruházás – az atomerőmű saját kiadványa (!) szerint 7-800 munkahely várható a bővítéstől. Ennyi hamis számból akkor sem épülhet fényes jövő, ha maga a nemzet miniszterelnöke mondja őket. Biztos, hogy valaki itt nagyon jó üzletet csinált – még az sem kizárt, hogy magyar az illető, de hogy nem a magyar államról van szó, az atombiztos.