Jegyezzük meg, 2014. január 14. fontos nap! Empirikus úton ekkor nyert végső bizonyítást, hogy Magyarország a szó európai értelmében már nem demokrácia. Hiszen akkor elképzelhetetlen lenne, hogy az ország sorsát hosszú évtizedekre meghatározó döntést, mint amilyen a paksi atomerőmű két reaktorblokkal történő kibővítése, minden nyilvános vita, szakmai tanácskozás, a köz elé tárt háttértanulmány nélkül, gyakorlatilag egyszemélyi akarattal hozzanak meg.

Orbán Viktornak van az ilyesmiben gyakorlata: a Gripenek vásárlásakor, 2001 szeptemberében is hasonlóan döntött. Akkor is látszottak már a választások.

A mai napig nem tudjuk, mi volt a háttérben, és az üzletet még mindig a korrupció szaga lengi be. Ez az üzlet más léptékű, összegében és hatásában egyaránt. Itt nem az dől el, milyen vadászgépek repkednek felettünk, hanem az ország energiaellátásának módja öntetik betonba hosszú évtizedekre. Úgy kellene ezt elfogadnia a társadalomnak, hogy a döntés folyamatából hiányzik mindennemű átláthatóság. Orbán Viktornak kellene elhinnünk, hogy Magyarország energiaellátása érdekében valóban szükségünk van hamarosan két új atomreaktorra, és az a legjobb megoldás, ha ezeket harmincéves orosz hitelből a Roszatommal építtetjük meg.

A miniszterelnökünk az ország energiafüggetlenségéért vívott harcában akkora győzelmeket aratott, hogy ezek után minden korábbinál jobban függünk az orosz gáztól és az orosz atomtól.

Ukrajna november végi pálfordulása után Európa újabb vereséget szenved. Orbán a rendszerváltás 25. évében az orosz medve ölében érzi az országot a legnagyobb biztonságban. Gondoltuk volna? És ő gondolta volna 25 éve?