Van abban valami jelképes, hogy – a hivatalosan meg nem erősített hírek szerint – az a Raiffeisen készül elhagyni Magyarországot, amelynek itteni érdekeltsége egyidős a magyar kétszintű bankrendszerrel, és így az egyik motorja volt annak az átalakulásnak, amellyel hazánk szocialista gazdaságból modern, tőkealapú országgá vált. Az osztrák Raiffeisen magyar leánybankját a részben állami tulajdonban lévő Széchenyi Bank vásárolhatja meg, s ezzel megvalósul Orbán Viktor álma, a hazai hitelintézeti rendszer fele magyar irányítás alatt lesz.

Egy jelentős külföldi bank elvesztése nem azért jelent problémát, mert azzal csökken a verseny – marad még így is éppen elég szereplő a piacon. A baj az, hogy a pénzintézettel együtt egy gazdasági kapcsolatot is elveszítünk. A bankszektor egyfajta jelzője két ország gazdasági viszonyának. Magyarországra is nem véletlenül elsőként az osztrák és a német bankok jöttek be, majd hozták magukkal az osztrák és a német cégeket. Ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor egy koreai bank érkezett Magyarországra: először az telepedett le, majd jött a Samsung és a Hankook. Elsőként mindig a bankok jelennek meg egy adott országban, és visszajelzéseik, helyzetértékelésük alapján követik őket az egyéb iparági befektetések.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon is tartós, prosperáló gazdasági együttműködés csak akkor valósul meg, ha az adott ország bankszektora is jelen van Magyarországon. Nem működik itt például dél-amerikai bank, a kapcsolataink is elég mérsékeltek, de ugyanez a helyzet Indiával, az arab országokkal vagy Afrikával. Ezzel szemben vannak itt bankok Ausztriából, Németországból, Olaszországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból, Franciaországból, Kínából, és ezekkel az országokkal van is értékelhető gazdasági kötelék. Ha Magyarországnak továbbra is szüksége van ezekre a kapcsolatokra, akkor szükségünk van ezen bankok jelenlétére is.

Az Orbán-kormány bankpolitikája olyan, mint a rezsicsökkentés. A háztartások terheit mérsékelni, a megélhetés költségeinek a jövedelemhez viszonyított arányán javítani úgy is lehet, hogy a kabinet megteremti a növekedés feltételeit: a prosperáló gazdaság új munkahelyeket szül, a bérek emelkednek, az emberek jobban élnek. A ciklus alatt végig elődeire mutogató Fidesz-kormány azonban erre nem volt képes, inkább a jogszabályok átírásával a közműszolgáltatások díját csökkentette. A hitelintézeti szektor esetében a hazai szereplők támogatása helyett a külföldi bankok kiszekálásával sikerül most ötven százalékra feltornázni a magyar irányítású pénzintézetek piaci részesedését. Pedig korábban Orbán Viktor még a takarékszövetkezetek helyzetbe hozásában látta a megoldást, ám ebből előbb államosítás lett, most pedig üzleti köröknek játszaná át a szektort a kabinet.

A kivonuló külföldi bankok miatt valószínűleg nem sok könny hullik majd itthon. A baj az, hogy értünk sem fog – külföldön.

A bankszektor két ország gazdasági kapcsolatainak jelzője