Orbán Viktor teljesen belakta a bulvársajtót. Korán kezdte, és ma már otthonosan mozog benne. Megjelenése a bulvárlapok és sztármagazinok címlapján természetessé vált, ahogyan a családi életéé is – a sajtósai által szigorúan szűrt módon persze.

Így volt ez most is, amikor az ünnepek idején kockás ingben tartotta a poharát a butykos alá, amelyből újdonsült vője töltötte a pálinkát. A családi képeket kitetette a Facebook-profiljára is. A jelek szerint jól érzi magát egy lebutított ország egyszerű kormányosának szerepében. Egykori önmagát rég föladta. (Extra baj, hogy sikeréből az ellenzék vezérei azt a következtetést vonták le: ha győzni akarnak, akkor nekik is minél többször be kell engedni a sajtót a konyhájukba, kertjükbe, vagy akár a fürdőszobájukba is.)

A Fidesz-kommunikáció igazodik a bulvártempóhoz, nem cifrázza. Az országot Gyurcsány és Bajnai tette tönkre, de akkor szerencsére jött a sallerosztó pálinkás ember, aki megmentette a magyarságot, és kolbásszal hadonászva kergeti el a népnyúzó bankokat. Ha bármely egyenszóvivő hasznavehetetlen közleményét megtekintjük, azt olvashatjuk ki belőle, hogy kék az ég és zöld a fű, ha kedves az életed, szavazz rájuk, bízd a döntéseket a kockás inges haverjaira, nem leszel gyarmat, azt, hogy a szemed láttára rabolják ki az országot, fogadd boldog rabszolgaöntudattal.

A közmédia lenullázása után a TV2 bekebelezése csak ráadás. Lehet majd a véres hírek között nyomatni a Magyar Csapat nevű nem is tudom mi fejleményeit, melynek üzenete, hogy a magyar nép történelmi hagyományainak megfelelően háborúban áll, csak most nem a Szovjetuniónak és az USA-nak üzentünk hadat, hanem a rezsinek. Az embernek olyan érzése támad, hogy kezdünk végérvényesen elhülyülni. Mire a választási kampány kiteljesedik, olyan kaszabaszálás közepén találjuk magunkat, hogy abból évtizedeken át nem tudunk kikecmeregni. A miniszterelnök – te jó ég, eredeti jelentése: első szolga! – újraépíti nekünk a történelmet, a színjátékban ötvözi számunkra az újjáépített Kádár-rendszert a Horthy-éra operettvilágával, a főzőműsorokban kis kék köténykében megspékeli a reformlöttyöt a dicső középkorral. Hétköznapjainkat Habony Árpád ötletei alapján beépíti kusza díszletekkel, ősszel már honfoglalás kori maszkokban fogunk grasszálni a Kossuth téren, magyar csapataink pedig kisvasúttal fognak Felcsútra utazni, hogy kommunista szombatokon stadiont füvesítsenek.

Hová jutott Orbán és az általa kiépített gagyi rendszer (NER)? Melyben több évtized elmúltával újra automatizálódott az önkéntes igazodás – népszerű nevén a beszarás. Fideszes párttitkárok döntenek a trafikokról, a földekről és a kötelező tankönyvekről, egymásnak feszül a levélben szavazó erdélyi magyar meg az itthoni sokaság, kontraszelektált figurák néznek a kamerába, s maguktól mondják azt a szöveget, amelyről úgy gondolják, hogy megfelel a kockás inges irányvonalnak.

A mai harmincasok-negyvenesek felelőssége, ha hagyják, hogy elbulvározzák a fejük fölül a jövőt. Ez jutott eszembe az egyik legnagyobb Fejér megyei földbirtokos – Lévai Anikó – háta mögül kikandikáló kormányfő ünnepi fotóiról.

Család, butykos, kockás ing