Néhány évet leszámítva, amikor valamelyest bérfelzárkóztatás történt (az Antall-, a Medgyessy- és az Orbán-kormány idején) a pedagógusok bérszínvonala olyan alacsony volt, hogy nagyon sokan csak pluszmunkával tudták életszínvonalukat fenntartani. Ezek óhatatlanul időt és energiát vontak el a „főmunkaidőtől”.

Komoly melléfogásnak tartom, amikor a 90-es évek elején a jogot némi erőszakkal beszuszakolták a nevelés helyébe. Ez a diákokat esetenként „elszemtelenítette”, a szülőket „felbátorította”, a tanárokat pedig elbizonytalanította, néha ellehetetlenítette.

Meggyőződésem, hogy nagyon nagy hiba volt a matematika óraszámának 2002-ben bekövetkező csökkentése. Más természettudományos tantárgyak már korábban háttérbe szorultak. Ennek komoly hatása van az érintett tanulók logikai és absztrakciós készségére. Ezen készségek alkotják ugyanis az árnyalt gondolkodás lényegét. Gyakorlatilag a 2002 óta eltelt időben „butábbak” a gyerekek, mint elődeik. Ennek hatása a társadalomra már érzékelhető.

Durva beavatkozás volt a szakiskolai képzésben a közismereti óraszámok sokszor emlegetett csökkentése. Tudomásul kellene végre venni, hogy szükséges a korszerű és kellő óraszámú természettudományos képzés az előbbiek ismeretében, de ugyanilyen fontos a hasonlóan magas színvonalú humán képzés a műveltség, az érzelmi fejlődés és az emocionális készségek kialakítása miatt.

Jól képzett és jól fizetett tanárok nélkül; megfelelő tantárgyak, óraszámok és korszerű tananyagtartalom nélkül; jól felszerelt iskolák nélkül; megfelelő hatáskörrel rendelkező és jól kiválasztott iskolaigazgatók nélkül; segítő-ellenőrző háttér nélkül nincs társadalmi fejlődés.

Bobák Zoltán mérnök tanár

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.