Ötödik Hasáb: Javítás
Előre sejteni lehetett, hogy a téli közmunkaprogram során „akadhatnak problémák” százezer ember azonnali és együttes továbbképzésével. Magyarországon a felnőttoktatásban részt vevők száma hírhedten alacsony: az unióban az utolsók között kullogunk. Ez nem csupán annyit jelent, hogy a magyar mint olyan nem könnyen kényszeríthető vissza az iskolapadba (részben azért, mert sajnos maga a felnőttkori tanulás rendkívül népszerűtlen mifelénk).
Piaci igény, vagyis érdeklődők híján nem is épült ki megfelelő rendszer: nincs elegendő képzési hely, pad és oktató sem. A megfelelő módszertan és a tankönyvek hiányáról ne is beszéljünk. Az állami cég, amelynek most ötvenezer embert kell oktatnia, eddig évente tízezret képzett. A tartósan munkanélküliek oktatása alapvetően jó elgondolás – a tanulás jelent nagyobb esélyt. Egy ilyen rendszer bevezetését azonban – ismerve az előítéleteket, a kapacitáshiányt – elő kellene készíteni.
Ma százezer embert csak azért kényszerítenek iskolapadba, hogy a statisztikában négymillió fölé tornásszák a foglalkoztatottak számát. A kormány nem az állástalanok esélyeit javítja, hanem önmagáét egy plakátkommunikációra. És ezért kiszolgáltatott emberekből csinál bohócot. Ha nem mennek el szótagolni és életvezetést tanulni, és bukják még a 22 ezer forintos segélyt is. Ha vállalják a megaláztatást, kétszer annyit kapnak. Nekik nincs választásuk.