Révész Sándor: H. und K.
Sokan nem értik a „jobboldalon”, miért nem vállalja föl a kormányuk teljes mellszélességgel Horthy Miklóst. Miért engedi át a Jobbiknak? Én sem értem. Tényleg. Miért? Csak nem azért, mert tudatosan közreműködött több százezer honfitársa kiirtásában?
És még sokkal több honfitársa teljes jogfosztásában? És keményen megtartotta hazánkat a pusztulásba vezető úton? Mióta probléma ez? Az Echo TV, a Magyar Demokrata, a Magyar Hírlap hosszú évek óta Horthy lelkes magasztalásának fóruma. És mitől volna Horthy a nyilasokkal közösködő Wass Albertnél és Nyirő Józsefnél vállalhatatlanabb?
Mi a különbség ifj. és néhai id. Hegedűs Lóránt között? A nézeteik és szövegeik között a világon semmi. A politikai szereplésük mindig párhuzamosan futott. Akkor miért probléma, hogy az ifj. avat, amikor nem volt probléma, hogy a néhai id. temetett? Nem magántemetésen magánszemélyt, hanem a fél Antall-kormány és sok-sok közéleti tényező jelenlétében példamutató történelmi személyiséget.
Maga Antall József pedig kétrészes monstre televíziós előadás keretében bizonygatta, hogy nem volt antiszemita és nem volt az ország tragédiájáért sem felelős az önmagát büszkén és határozottan antiszemitának valló kormányzó, kinek birodalmában abszolút szuverén módon és minden kényszer nélkül helyeztek törvényen kívül közel egymillió embert, s kinek birodalmából a német megszállás előtt évekkel a németek tiltakozása ellenére kergették ki a később Kamenyec-Podolszkijban lemészárolt közel húszezer embert.
Írásos bizonyíték van rá, hogy Horthy Miklós jóval a megszállás előtt tudta, hogy honfitársait a halálba fogják deportálni, ha fogják. Így bólintott erre rá. Ahogy le tudta állítani a deportálásokat, amikor (hatalmát és a felelősségre vonást félve) akarta, le tudta volna állítani akkor is, amikor nem akarta.
Most pedig a „demokratikus ellenzék” körében elfogadott tézis, hogy Horthy – szemérmetlen hazugságokat terjesztő – apologétájának a demokratikus elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Antall apologétái pedig, köztük azok, akik lelkesen támogatták őt a demokratikus normák fellazításában, a közmédia kisajátításában, most antallista múltjuk büszke vállalásával fontos és elismert tényezők lehetnek a „demokratikus ellenzék” pártjaiban az LMP-től a Bokros-párton át a DK-ig. Hát akkor? Kinek mi baja lehetne Horthy fölvállalásából?
A „demokratikus ellenzék” dolga lenne, hogy lehessen. A „demokratikus ellenzékben” a „horthyzásnak” identitásképző erővé kellene válnia. Csakhogy horthyzni sajnos nem lehet hitelesen és főleg hatásosan kádározás nélkül. Nem azért, mert valamiféle egyensúlyt kellene tartani. Nem is azért, mert a kettő egykutya lenne. A történelemben két kutya sohasem egy. Hanem egyrészt azért, hogy ne lehessen a horthyzással a kádározást szembeállítani és azzal hatástalanítani.
Másrészt azért, hogy a demokraták horthyzását ne lehessen összekeverni a diktatúráéval. De legfőképpen azért, mert a demokrata azért demokrata, ha az, mert a demokrácia valamennyi ellenségét az ellenségének tekinti. Nem demokrata az, akit nem keserít el, akinek a veszélyérzetét nem mozgósítja, akit nem sarkall cselekvésre, hogy a parlamentáris demokrácia eltökélt ellensége, aki hosszabb ideig és tudatosabban szoktatta le hazánk népét a demokráciáról, mint Horthy, akkora népszerűségnek örvend, amekkorának.
