Keresetében a „devizaalapú” hitelszerződés egyik hiányosságát – a hitelkamat emelése mértékének szabályozatlanságát – ötvözte a Kúria korábbi ítéletében megfogalmazott adósok oklistával kapcsolatos információs hátrányával. A bank természetesen azonnal bejelentette a felülvizsgálati kérelme benyújtását a Kúriá hoz. Valószínűleg a már ismert ellenvetéseit fogja ismét alkalmazni, mint „az adós aláírta a szerződést” (fordult volna uzsoráshoz?), „az adóst senki nem kényszerítette a banki feltételek elfogadására” (a szükség nagy úr – mondom én), „a bank szerződése nem sért hatályos rendelkezést” (erről nem itt és nem most), egyebek között.

Nos, számoljunk. Ügyfelem 2008-ban kért és kapott 4,8 millió forint kölcsönt 210 hónapos futamidőre, ötéves kamatperiódussal, 3,95 százalékos éves kamat és 2,04 százalékos éves kezelési költség = 5,99 százalék éves (havi 0,4992 százalék, durván fél százalék) hiteldíj mellett. Kölcsöne akkori svájci frank devizavételi árfolyamon átszámolva a szerződés szerint 33 987 svájci frank volt.

A közjegyzői okirat (a hitelszerződés modern neve) aláírásának napján a bank 279 svájci frankban állapította meg a havi törlesztőrészletet, ami 210-zel megszorozva a futamidő végére 58 590 svájci frank lenne, ha az adós idén be nem szünteti a törlesztést. A havi törlesztés első devizaeladási árfolyama 149,56 forint volt, ami napra pontosan egy évvel később 122,63 százalékkal, öt év után pedig 158,35 százalékkal lett magasabb. Ha továbbgondoljuk a dolgot, az jön ki, hogy ez az utóbbi másfélszeres árfolyam-növekedés a futamidő végére legalább háromszorosára nőtt volna. Ki győzi ezt fizetni?

Birkózunk, verekszünk: ügyvéd az ügyfele igazáért, bank a – miért is? Netán a devizapiacon való üzletelésnek az adósok törlesztéséből való finanszírozásáért? Esetleg a hitelezés felfuttatásáért a bankok iránti mai bizalmatlan légkörben, a lakosság mai tájékozatlansága mellett, a mai megélhetési viszonyok között? Az említett oklista ezek egyikét sem tartalmazza.

Nincs már független pénzügyi felügyeletünk, sem pénzügyi ombudsmanunk, szemben a világ sok más országának gyakorlatával, mert a jegybank védőszárnyai alá kerültek. („Mi a bankok felügyeletével megbízott szervezettel szemben indíthatunk formális eljárást az európai szabályok esetleges megsértése esetén, egyébként inkább csak véleményezünk javaslatokat, ha megkérdeznek minket” – nyilatkozta a minap Farkas Ádám korábbi PSZÁF-elnök, most az Európai Bankfelügyeleti Hatóság [EBA] főigazgatója.)

De van bankszövetségünk, amely együtt sír a tagjaival, ahelyett, hogy védencei és az adósok érdekében sportszerű, vagyis mindkét fél számára egyenlő esélyeket biztosító megoldást dolgozna ki a „devizaalapú” hitelek korrekt rendezésére, ahelyett, hogy az állandó árfolyamemelést, e gerillamódszer napi alkalmazását azonnal megszüntetnék és a devizahiteleket visszamenőlegesen átszámolnák. (Ismét Farkas Ádám nyilatkozatából idézek: „Az európai hatóságok akkor tudnak bármiben érdemben véleményt alkotni, konzultálni a nemzeti hatóságokkal, vagy nyilatkozni, ha konkrét szabályozási vagy rendezési javaslat van az asztalon.”) Ha ez önként nem menne, akkor bírósági ítéletek szükségesek ennek elrendelésére, akár igazságügyi könyvszakértő kirendelésével a keresetek számszerűsítésének elősegítése végett, a peres felek megelégedése érdekében. Addig van még a perköltség, mint iszap a birkózókon.

A szerző közgazdász

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.