Magam gyakran voltam szolgálatban az ezred hadműveleti irodáján. Itt találkoztam először ezzel a kellő áhítattal kiejtett, sejtelmesen hangzó szóval: tadó. „Mit szól majd a tadó, mit gondol a tadó, mit kíván a tadó.” Ilyen összefüggésekben leginkább. Igen, ő az a „tanácsadó”, aki végigharcolván a háborút, mint veterán, oda volt rendelve a Néphadseregünkhöz, őrködni és irányítani a kiképzésünket, harckészültségünket, tanítani az előző háború harcászatát. Amennyire látnom adatott, világmegváltó terveik szerencsére nem voltak, gondolom, élvezték a háború utáni nyugalmat és hódolatot. Az „elvárásokat” a tisztjeink nélkülük is teljesítették, sőt túlteljesítették.

Ifjúságom boldog és kevéssé boldog pillanatait idézi most fel a „tadó” újbóli feltűnése. Az egyik pártunk elnökét veterán tadók serege segíti, felügyeli, dirigálja (?) ezután. Hajrá, tadók, minden bizodalmunk bennetek van!

Reményfy László

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.