Megyesi Gusztáv: Üzenet a palackban
Több mint két hete már, hogy a müncheni Abendzeitung rendőrségi forrásokra hivatkozva hazánkat lejárató cikket tett közzé, miszerint Magyarországon titkos palackhamisító gyár működik, ahol ezrével állítják elő a hamis vonalkóddal ellátott műanyag palackokat, ezeket azután a müncheni áruházak automatáinál váltják vissza, darabját 25 eurócentért, már eddig is több tízezer eurós kárt okozva a boltoknak.
Mondom, ez két hete jelent meg, ám se a Miniszterelnökség, se Martonyi külügyminiszter nem tiltakozott, de még a Magyar Nemzet tudósítója se szólította fel nyílt szarevésre a cikk seggfej szerzőjét. A berlini nagykövetről, dr. Czukor Józsefről nem is szólva, akinek már eleve munkaköri kötelessége lett volna nemhogy a bajor lap főszerkesztőjét rendreutasítani, hogy miért nem a rezsicsökkentésről írnak, de a berlini kancellárián Angela Merkelnél is jelezni, hogy nem lesz ez így jó, előbb-utóbb a magyar miniszterelnöknek is elfogy a türelme.
Tessék dr. Czukor nagykövetnek példát vennie Makkay Lilla stockholmi nagykövet asszonyról, aki az egész svéd állami televíziót állította a szőnyeg szélére, s ha a svéd tévé nem fogja könyörgőre, tán még a svéd királyt is megfingatja, hogy az adófizetők pénzén megint Alföldi Róbertet szólaltatták meg magyarországi riportjukban, nem pedig Nemcsák Károlyt.
Vagy itt van Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövet, aki ilyen lejárató írások után egész estét betöltő ellencikkeket szokott közzétenni az osztrák sajtóban, de bizony meg is változott az osztrákok véleménye Magyarországról. Ám említhetnénk a miniszterelnöki megbízottként havi 997 200 forintért dolgozó Félegyházy-Megyesy Jenőt is, aki az észak-amerikai kapcsolatok tárgyában ad tanácsokat, láttuk, milyen eredménnyel: Áder államfő az Egyesült Államokban járva egymás után találkozott amerikaiakkal, igaz, csak az utcán.
De nem erről van szó. Az, hogy a magyar diplomácia előtt sorra hajolnak meg királyok, kancellárok, államelnökök, kevés. El kell magyarázni a világnak, hogy a palackhamisítás, miként az alkotmány, a médiatörvény vagy az oktatás körüli botrány sem úgy van, ahogyan az a maga mivoltában látszik, hanem fordítva.
A palackhamisítás hosszú idő után a magyar gazdaság első működőképes és hatékony innovációja, az iparóriássá előlépett Magyarország húzóágazata, a nemzeti összetartozás szimbóluma. Igazi hungarikum, már eleve attól is, hogy titkos, tehát nem tudni, hogy a Közgép vagy Mészáros Lőrinc felcsúti nagygazda nyerte-e el pályáztatás nélkül, netán a Tiborcz család, mindenesetre részleteiben és egészében is benne rejtezik a nemzeti lélek, most látszik csak igazán, hogy mindannyian a turulmadárból jöttünk. Hogy aztán mindössze 25 centért miért éri meg legyártani, egyenként felragasztani a palackokra a hamisított vonalkódot, majd Németországba szállítani, ott aztán egyenként bedobálni az automatába, a legtöbbünknek felfoghatatlan, ám épp ez benne a zseniális.
Annak idején az olajszőkítés nagyszerűségét se értette a világ, aztán pár év alatt az érvényesülés szimbóluma lett. Nem is érteni, miért nincs még mindig Magyarország címerében a kettős kereszt alatt olajoshordó; mindjárt a tetejére lehetne állítani egy hamis vonalkódú, behorpadt, kétliteres Salvus-palackot; egyszer még a világ igen hálás lesz nekünk. Mindenesetre a golyóstoll, a C-vitamin meg a csuklós busz után most ezzel járulunk hozzá az egyetemes civilizáció további fejlődéséhez; ami részünkről ebben az évezredben már ne is nagyon számítson többre a világ.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
