Mostanában kutyavilág van a „nemzeti” oldalon. Előbb egy vak komondor hozta kínos helyzetbe gazdáját, amikor egy fideszes képviselő élettársát átejtette önmagán. Ám nemcsak kormánypárti politikusoknak gyűlik meg a bajuk a kutyákkal, hanem a szélsőjobbosoknak is, annak ellenére, hogy kampányvideójukon újabban egy eb próbál szimpátiát ébreszteni a szélsőséges eszmék pártja iránt.

Egy Bognár nevű sümegi férfit, aki 2009-ig formálisan is jobbikos volt, és a Sümegre érkező izraeli nagykövet ellen szokott tüntetni bajtársaival, a nyáron hozott félreérthető helyzetbe kedvenc négylábúja. A kutya sétáltatása közben mit talált a derék hazafi? Természetesen egy Kalasnyikovot. Irigylem is ezért, igaz, kutyát nem sétáltatok, lovat azonban néha igen, ám hiába vittem eddig bármilyen vidékre, soha nem találtam még csak egy ottfelejtett vaktöltényt sem, nemhogy Kalasnyikovot. Bognár úr tehát igazán szerencsés ember, már ami a találati arányt illeti. Amit azonban utána cselekedett a karabéllyal, az a sümegi kutyasétáltató számára mérvadó világnézetű Betyársereg vezetője szerint már nem az. Nem szerencsés Kalasnyikovval furikázni – ismerte el lapunknak Tyirityán Zsolt, a Betyársereg nemzetiszocialista vezetője, amikor Czene Gábor kollégánk a Betyársereg és Bognár kapcsolatáról kérdezte.

Nem szerencsés? Hát ahogy vesszük. Mindenesetre szerencsésebb, mint emberre lőni a talált tárggyal. A megcélzottak oldaláról nézvést mindenképpen.

Bognár úr itt jár-kel köztünk a bajtársaival, akik néha fölavatnak egy Horthy-szobrot, a betiltott gárda ruhájában masíroznak nyíltan és zavartalanul. Elfogadjuk őket. Megszokjuk. Most már közfelháborodás sincs miattuk. Szinte természetes a mindennapi nácizásuk. Aztán talán az is természetes lesz, hogy időnként Kalasnyikovot találnak. Később esetleg majd lőnek is vele.

Előbb elfogadjuk az elfogadhatatlant, aztán már szalonképesnek is hazudjuk. Pártokba nem szerveződő, teljesen normálisnak látszó emberek társasági beszédében föllelhető ez a (vissza)fejlődés-történet. Előbb még csak suttogva zsidóztak, cigányoztak egymás között vacsora közben, később fennhangon, de még mindig zárt körben, most viszont már úton-útfélen, ahogy a szájukon kifér. És lassan az is szalonképessé válik ebben az országban, hogy a cigány genetikai hulladék, dögkútba való. Az afrikai menekült meg nőket erőszakoló állatfajta.

Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a nyugat-európai országok némelyikében a miénknél nagyobb a szélsőjobbosok aránya a pártot választók körében. Csakhogy a társadalmi beágyazódásuk minősége és ereje nem mindegy. Az, hogy az ordas eszméket nyíltan, pártszerűen vállalók mellett hány a fasiszta eszmét látensen valló ember között élünk. És hogy miként haverkodik velük a mindenkori hatalom.

A „talált” fegyverek a politika színpadán is el szoktak sülni. Mi itt, Magyarhonban, talán már a kutyákban sem bízhatunk.