Új arcát mutatta az elmúlt szombaton a Magyar Szocialista Párt. Nemcsak abban, hogy a rendszerváltás óta nem volt ennyire „sima” kongresszusa a személyi kérdésekben mindig hangos vitákra képes politikai szervezetnek, de a pártot térdre rogyasztó 2010-es választások óta talán most először tűrte fel látványosan az ingujját, és mondta ki hangosan: tessék, uraim, ha ez kell, készen vagyunk a harcra!

Mesterházy Attila, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a párt életben tartásában és megerősítésében, jelképesen is bemutatta új csapatát, a párt felfrissült vezetését. „Egy csapat vagyunk!” – hirdette az új szlogen, szimbolikusan is lezárva egy korszakot.

A pártelnök mellé és mögé ugyanis csak a kiválasztottak léphettek a színpadra. Mesterházy befolyását és erős felhatalmazását jól mutatja, hogy sem az országgyűlési, sem az európai parlamenti listák elfogadásánál nem volt ellenjavaslat, mindkét névsor könnyedén átment a rendszeren. Az MSZP-s hagyományokat ismerve: különösen könnyedén. A pártelnök úgy lépett át a korábban megkerülhetetlennek hitt „mamutokon”, hogy egy hangosabb szó nem hagyta el a Jókai utcai székházat.

Az MSZP kampányüzemmódra kapcsolt, és győztesnek vélt stratégiáját is egyértelművé tette: a csapat földharcot fog vívni, ha kell, minden egyes választót személyesen győz meg saját igazáról, a Fidesz és Orbán Viktor igazi arcáról. Ha van győztes stratégia, ez az lehet. Kérdés, hogy kellő időben és kellő fokozaton kapcsolt-e be az MSZP gépezete.

Tény, hogy a profi maratoni futók az utolsó húsz kilométert futják a legjobb tempóban, akik pedig már az elején gyurcsányi sprintekre vállalkoznak, ezen a távon hamar kifulladhatnak. Mesterházy „új csapata” átvette a stafétát és megkezdte a távot. Még sok van a célig.