A Lehet Más a Politika társelnöke, frakcióvezetője, Schiffer András továbbra is keresi, de nem találja önmagát. Nem találja a mondanivalót, amellyel választói közönségét – ígéretéhez híven – a mostani kétszázezerről az őt a következő parlamentbe juttató ötszázezerre duzzaszthatná. Pedig a lényeget mintha pontosan látná. Egy korábbi interjújában okkal kesereg azon, hogy addig alapvető társadalmi fordulat nem lesz Magyarországon, amíg az állampolgárok nem perlik vissza illetékességüket a közügyekben; amíg az emberek fel nem lázadnak a kormányzati lépésekkel szemben; amíg a megszorítócsomagok ellen nem tüntet jóformán senki. Az LMP legnagyobb ellenfele maga az apátia – mondta. És nekifeszült.

Egészen odáig, hogy az október 23-i demokratikus ellenzéki tüntetésen az LMP nem vesz részt. Mert „egy nemzeti ünnep nem az erődemonstráció ideje”. Egy boldogabb világban ez akár még igaz is lehet, de nem egy választásokra készülő, autoriter hatalom uralta országban, ahol az ellenzéknek minden alkalmat meg kell ragadnia a Schiffer által épp az imént hiányolt utcai tiltakozásra (is). Akkor is, ha szerinte a Műegyetem rakpart színpadán azok fognak fellépni, akik egykori kormányzati tevékenységükkel okozói a mai Orbán-rezsimnek. Mintha – minden vétke mellett – bármely baloldali–liberális politikai erő akárcsak eshetőleges szándékkal is elfogadta volna ennek a parlamenti kétharmadnak ezt az uralmát.

Az LMP nem mozdul: inkább elkötelezetten fenntartja magányos reményét, hogy nemcsak Orbán Viktornak, hanem a Gyurcsány–Bajnai-rendszer főszereplőinek is ajtót lehet mutatni, hogy el lehet takarítani őket a politika színpadáról. Az LMP nem ünnepel együtt azokkal, akik „vudubábut csinálnak politikai ellenfeleikből, és azokkal sem, akik hatalmon békés tüntetők szemét lövetik ki”.

Hogy ez éppen a Fidesz, sőt a Jobbik retorikája? Nem gond. Az sem, hogy a szobroknak, úgy látszik, már csak az a sorsuk mostanában, hogy ledöntik, a politikusbábuknak meg hogy akasztófára húzzák őket. Ahogy alig néhány év alatt a karaktergyilkosság pucér céljából egy a Fidesz által a háttérből mozgatott puccskísérletet a békés tüntetők elleni véres rendőrattakká lehet felstilizálni.

Elfeledkezik Schiffer is arról, hogy 2006-ban valakik azért csak nekimentek a rendőröknek, csak felgyújtották a tévé székházát, valakik azért – a Fidesz-szónoklatok árnyékában – csak megszállták sátraikkal és latrináikkal a Kossuth teret. Nem azok voltak, akikkel ő most nem hajlandó közösködni.

De: legyen igaza! Akkor is, ha az ország egyelőre nem akar Schiffernek megfelelni, takarodjon a közéletből minden hazug szereplőjével együtt az utóbbi negyed század. Takarodjon a III. köztársaság és az Orbán-rezsim is, és akkor maradjon a politikai térben egyedül maga Schiffer András. Forgolódjon senkivel szóba nem álló nagy magányában, a kétszáz- vagy akár ötszázezer követő árnyékában. Ha már ő sem akar más lenni. És a többiek?