A szakkollégiumot azok a fiatal joghallgatók alapították meg 1983 őszén, akik korábban a két szintén fiatal jogi kari oktató, Kéri László és Stumpf István vezetésével a Budaörsi úti nagy ELTE-kollégiumban már megkezdték egy öntevékenységen alapuló, rendszerkritikus társadalomtudományi műhelymunka kísérletét. A rendszer-, pontosabban államrendszerkritika akkor sem számított kockázatmentes vállalkozásnak, különösen nem, ha névadójának, ill. szimbólumának Bibó István személyében egy olyan történelmi alakot választottak, aki a mindenkori diktatúrák elleni értelmiségi fellépés etalonjának számított. Bibó nevét egyébként hivatalosan a szakkollégium csak a rendszerváltást megelőző évben vehette fel.

A szakkollégium egyszerre volt a kinti, hazugságokon és félelmen alapuló „puha” diktatúra világával szemben az igazságon és a szabadságon alapuló demokrácia tanműhelye vagy Bibót idézve a „szabadság egyik kis köre” és a diktatúra elleni harc szellemi hátországa. A szakkollégium közössége a kinti világtól eltérően vezetőit és tagjait maga választotta, legyen az akár „állami” vezető, igazgató is. Így elsőként a sorban Stumpf Istvánt 1983-tól 1988-ig. Emellett természetes, hogy a hallgatók maguk választották a saját diákönkormányzatuk, a választmány (a szakkollégium kormányának) vezetőit. A dolgok természeténél fogva a szakkollégisták egy része a kollégium falain belül találta meg élete párját is (Orbán, Szájer, Stumpf).

A Bibó szakkollégium a legendás és még a hetvenes években alakult, Chikán Attila vezette közgazdász Rajk szakkollégiummal együtt, a jelenleg le- és megtagadott rendszerváltás egyik bázisául szolgáló szakkollégiumi mozgalom egyik vezérhajója volt, és így nem volt véletlen, hogy a Fidesz, vagy ahogy kezdetben nevezték volna: Demokratikus Szocialista Ifjú sági Szövetség megalakulásának is otthont adhatott.

A rendszerváltást követően a parlamentbe került Bibó szakkollégisták – Orbán, Fodor, Kövér, Szájer, Áder, Deutsch és Molnár Péter – egyharmadát tették ki az akkori Fidesz-frakciónak, de már ekkor elévülhetetlen érdemeket szerzett a Fidesz gazdaságpolitikájának a megalapozásában a szintén volt szakkollégista Simicska Lajos is.

Az alapítástól eltelt harminc év nagy idő, és nem csupán azért, mert az akkori alapítók már kevésbé fiatalok, hanem azért is, mert néha olyan érzése van az embernek, hogy nemcsak megállt, hanem visszafelé indult velük az idő. A demokráciát kezdi felváltani a diktatúra, a piacgazdaságot az állammonopolista rendszer. Egy olyan világot kezdenek az országvezető volt szakkollégisták visszaépíteni (restaurálni), amely ellen egykor maguk is küzdöttek. Vissza akarnak bennünket vinni a kelet-európai kisállamok Bibó által megírt nyomorúságába. Egy olyan világba, amelyben Bibó István legendás szavai („Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.”) ismét aktuálissá válnak, különösen nem félni a volt szakkollégista társak pribékjeinek immár sorozatos hajnali csengőfrászos látogatásaitól. Az idő visszafordítása kiváló lehetőséget nyújthat egyébként arra, hogy Bibó művei után egykori börtönzárkáját is megismerhessük. E sorok írója már megpróbálta kihasználni ezt a lehetőséget, amelyet törvénysértő előzetes letartóztatása nyújtott, protekciót kért őt börtönbe juttató volt szakkollégista társaitól, hogy a sorozatos zárkaáthelyezései során Bibó István volt zárkáját is kipróbálhassa.

Bizonyos erkölcsi alapok nélkül a jogászi pályát mint szakmát sem lehet hitelesen gyakorolni, különösen nem napjainkban. Ma nem lehet a jogászi pályát egyfajta steril szakmaisággal –a társadalmi folyamatoktól függetlenül – csak a kelseni Tiszta jogtan értelmében gyakorolni, nem lehetünk Bibó után – Moldovát idézve – a „jog zsoldosai”.

A szerző a Bibó Szakkollégisták Egyesületének titkára, volt rabszám: ET-83-76

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.